Sziasztok!
Meghoztam a 25. részt! El sem hiszem! Már a 25.!!! Köszönöm nektek, hogy olvastok, köszönöm az eddigi visszajelzéseket! Köszönöm a türelmeteket a részek között. Köszönöm a kitartásotokat. Köszönöm, hogy itt vagytok. Köszönöm a több, mint 8500 megtekintést!
Ne adjátok fel, nem tervezem még abbahagyni a blogot. Amíg lesznek olvasóim, akár csak egy is, nem hagyom abba! Kitartást nektek is a sulihoz, vizsgákhoz, megmérettetésekhez, és jó pihenést kívánok nektek nyárra!
xoxo Buttercup
*Ya Ou szemszöge*
- Basszus.- néztem a földön heverő Olira. Sofia rögtön felpattant és én is követtem a példáját.- Haver! Hallasz? Hey!- szólítgattam, de nem reagált. Közben Sofia kiment a fürdőbe egy üveggel, hogy vizet hozzon, amivel talán fel tudjuk ébreszteni Olit. Egy hatalmas sikolyt hallottam a fürdőből, ezért otthagytam Olit és Sofihoz siettem.- Mi a franc folyik itt ma este?
- Ya Ou, vidd te a vizet, légyszi, én megkeresem anyát.- szólt Sofia és a kezembe nyomta az üveget. Nem számítottam arra a látványra, ami odabent várt. Sziki a földön feküdt, körülbelül úgy, mint Oli, csak Sziki körül vér is volt. Eret vágott. Miért, Sziki, miért?? A helyzet csak rosszabbodott, mikor megláttam az üres gyógyszeres tégelyeket. Miért akart öngyilkos lenni? Jézusom!
- Hívta már valaki a mentőket?- ordítottam. Válasz nem érkezett, ezért gyorsan tárcsáztam a segélyhívót, majd rájöttem, hogy nem tudok angolul, ezért segítségért kiáltottam, hátha valaki meghallja a házban. Miközben Sofia átvette a telefont, én mondtam neki, hogy mit mondjon, és az üveg vízzel a szobánk felé mentem, hogy leöntsem vele Olit. Két perccel később Sofia anyukája kezelésbe vette Olit és utasításokat adott Szikihez. Légzés, pulzus, stb. ellenőrzése. Sofia pedig a mentősöktől kapta az instrukciókat-akiket egyébként már Oli is értesített. Sziki életfunkciói nem voltak teljesen biztosak, én pedig teljesen beparáztam. Sosem csináltam még ilyet. Én teljesen béna vagyok az életmentésben... Nagyon nem lesz ez így jó. Mi lesz, ha miattam még komolyabb baja lesz Szikinek? Ya Ou, koncentrálj és csináld, amit mondanak! Képes vagy rá!- mantráztam magamban. Sziki mindkét keze végig tele volt vágásokkal, a kézfeje pedig sebekkel... Betörte a tükröt. Én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy mi késztette őt erre? Sosem tett volna ilyet korábban. Mi változott meg most ilyen hirtelen? A mentősök érkezésére Sofia anyukája szaladt le ajtót nyitni, én pedig segítettem a mentősöknek a súlyosabb esethez találni. Ekkor jutott eszembe, hogy mindenki megvan, kivéve Benny-t. Már kezdtem aggódni, hogy ő is valami oltári nagy baromságot csinált, de Tina megnyugtatott, hogy Benny alszik, csak nem a szobájában, hanem odakint. Olit a mentősök egyike felébresztette, és elmondta neki, hogy igyon minimum egy pohár vizet és pihenjen. Közben Szikit hordágyon kivitték és Tina és Sofia is vele mentek Mi pedig Olival leültünk beszélgetni.
- Te és Sofia...?- kezdte.
- Titokban együtt vagyunk... Nem lehetnénk, mert elvileg féltestvérek vagyunk, de... Tudod, hogy van ez... Nem te döntöd el, hogy kibe leszel szerelmes...
- Wow. Gratulálok...- mondta, de mintha egy kis csalódottságot hallottam volna a hangjában.
- Minden rendben veled?
- Persze. Csak sokkolt egy kicsit ez a dolog. Tudod, a bandában mindenkinek rögtön megtetszett Sofi, mert eléggé szemrevaló lány. Próbálkoztunk is nála. Aztán jött ez a Peet-gyerek. Aztán elment. Te pedig rögtön lecsaptál a szőke ciklonra?? Neked rögtön megy minden! Hogy a francba csinálod, tesó? Tudod, mit? Ne is válaszolj! Csak bánj vele szépen. Ha megbántod, akkor nem csak velem gyűlik meg a bajod, hanem a többiekkel is. Szóval figyelni fogunk. Most pedig elmegyek aludni, mert már nagyon elegem van ebből a napból.- hajtotta le az utolsó két korty vizet is.
Szuper. Most magamra haragítottam Olit, Sziki épp kórházban van, és ki tudja, hogy túléli-e, Benny meg a szokásosat csinálja, átalussza a balhét. Én pedig így nem tudok aludni. Felkaptam magamra a legszükségesebb ruhadarabokat, zsebre vágtam az igazolványomat, és a telefonommal és egy lakáskulccsal elindultam a városba bolyongani. Folyton a telefonom képernyőjét néztem, hátha hív Sofi vagy Tina, hogy mi van Szikivel, de nem történt semmi. Fél óra múlva leültem egy padra és tárcsáztam Sofi hangját. Megkérdeztem, hogy lehet-e már tudni valamit Szikiről. De még semmit nem tudtak. Megkértem Sofiát, hogy amint megtudnak valamit, hívjanak fel, mert nem fogok tudni aludni, amíg ilyen bizonytalan a helyzet. Mikor megígérte, letettük a telefont és a gondolataimmal kettesben maradva mentem tovább. Egy játszótérnél megálltam. Hihetetlen, hogy milyen kihalt hely tud lenni éjszaka. Nappal pedig az a sok vidám, zsibongó gyerek lepi el. Elképesztő a kontraszt. Egyszer fogok erről írni egy dalt vagy könyvet vagy bármit. Muszáj. Leültem a hintára és komolyan elgondolkoztam azon, amit Oli mondott. A legrosszabb az egészben, hogy teljesen igaza volt. Nekem szinte próbálkoznom sem kellett, hogy Sofi igent mondjon nekem. Olyan hülye voltam. A saját tesómmal járok! Nem lenne szabad. Nem kéne. De ha szakítok vele, Oli megöl. Ha vele maradok, Tina öl meg. Kész katasztrófa. Innen már nincs kiút. Vajon Sziki is emiatt csinálta ezt magával? Ugye nem? Meglátott minket délután. A francba. Mindent csak elrontok. Semmihez sem vagyok elég jó. Éreztem, hogy ki fogok készülni. Játszottam a hősszerelmest, és észre sem vettem, hogy közben az egész világ összeomlik körülöttem. Hogy tehettem ezt? Meg fogok változni. Ahogy gondolatban kimondtam ezt, megcsörrent a telefonom. Sofia. Sziki szerencsére életben van, de még bent tartják néhány napig kivizsgálásokra. Ha igényeljük, és már jobban lesz, akkor hazaszállíthatják helikopterrel és ott folytatják a vizsgálatokat. Ez jó hír! Viszont a legjobb az lett volna, ha ez meg sem történt volna. De sajnos az időben már nem tudtam visszamenni. Sofiának elmondtam, hogy majd beszélnünk kell, de menjen haza és aludjon, mert ezt csak úgy lehet megbeszélni, ha kipihente magát.
- Hogy érted azt, hogy menjek haza? Te nem vagy ott? Hol vagy? Megyek érted!
- Nyugi, semmi bajom. Csak sétáltam egyet. Mire hazaérsz, már én is otthon leszek.
- Biztos?
- Ne aggódj. Hazaérek még előtted.
- Rendben. De ha nem, akkor megkereslek, és megverlek. Ha még valami bajod is lesz, akkor duplán verlek meg, megértetted Ya Ou Feng Ferenc?
- Igen, Sofia Crew kisasszony!
- Akkor otthon találkozunk.- tette le.
Vettem egy nagy levegőt, bent tartottam néhány másodpercig, majd kifújtam. Csak ezután álltam fel a hintáról, és indultam el visszafelé. Fogalmam sem volt, hogy merre kell menni, de valahogy mégis visszataláltam. Leültem az ajtó elé odakint, és vártam Sofiát. Néhány percen belül meg is érkezett taxival, Tina pedig ottmaradt a kórházban. Egy gyors csókkal köszöntöttem és szorosan magamhoz öleltem. Miközben ölelkezve bementünk a házba, észrevettem, hogy Sofi sír. Gyorsan bezártam az ajtót, és felvettem az ölembe, úgy vittem fel az ágyra. Megkérdeztem, hogy segítsek-e neki átöltözni, ő pedig szipogva bólintott. Elővettem egy pólómat, ami Sofiára óriási, és levettem a nadrágját, majd a pólóját, és miután ráadtam a pólómat, megkérdeztem, hogy a melltartóját is levegyem-e, ő pedig elgondolkozott egy kicsit, végül egy óvatosat bólintott. Én pedig megígértem neki, hogy nem lesz több, tényleg csak leveszem róla, hogy kényelmesebben tudjon aludni. Ezután betakartam, de ő nagyon csúnyán nézett rám, úgyhogy a kívánságára odafeküdtem mellé, és átöleltem, amíg el nem aludt. Mikor elaludt, óvatosan kimásztam mellőle, és az ajtóhoz érve visszafordultam.
- Hová mész?- kérdezte nagyon aranyos, álmos hangon.
- Csak megnézem, hogy minden rendben van-e a többiekkel és feltakarítom a fürdőt...- mondtam.
- Siess vissza!- parancsolt rám, de mire becsuktam magam mögött az ajtót, már el is aludt.
A szomszéd szobában Oli aludt, mint a bunda. Odakint Benny is húzta a lóbőrt, úgyhogy visszamentem a fürdőbe. Felmostam, fertőtlenítettem és a nem odavaló dolgokat eltávolítottam. Nem mondom, hogy úgy nézett ki a helyiség, mint új korában, de azért már jobban nézett ki. Az ajtóra írtam egy cetlit Tinának, hogy nagyjából feltakarítottam, menjen aludni ő is, mert szüksége van a pihenésre neki is. Nem volt kedvem tusolni, részben a történtek miatt sem, úgyhogy visszamentem Sofiához. Forgolódott egy kicsit, mikor beléptem, de nem ébredt fel. Gyorsan levettem a nadrágom és a pólóm, és csatlakoztam hozzá.
Reggel a napsugarak ébresztettek. Sofia pedig nem volt sehol. Oli még aludt a szomszéd szobában. Lementem a lépcsőn a konyhába, ahol Sofi már főzte a kávét. Hátulról átöleltem, ő pedig egy határozott mozdulattal megfordult és pofon vágott.
- Ki vetkőztetett le engem este?- kérdezte szemrehányóan. Elmeséltem neki az estét, vagyis azt a részét, amikor már nagyon álomkóros volt. Megesküdtem, hogy semmi nem történt, tényleg csak átöltöztettem.
- Benny alszik még?- kérdeztem.
- Hol van Benny?
- Kint.
- Akkor biztos, mert még nem jött be.
- Jössz, poénkodunk egy kicsit?
- Ezek után te még poénkodni akarsz??- nézett rám csúnyán.
- Jó, akkor én úsztatom meg egyedül.- közöltem sértettséget színlelve.
Végül sikerült rávennem, és őszintén ránk is fért egy kis móka. Sofi átöltözött fürdőruhába, és én is átvettem a fürdőgatyám, amíg Sofi keresett egy légkürtöt. Benny egy felfújható matracon aludt, és a takaróját már éjszaka lerúgta magáról, úgyhogy nem volt nehéz dolgunk. Sofi bemászott a medencébe, amíg én Benny-t odavonszoltam a matraccal. Vízre bocsátottam, de nem ébredt fel, úgyhogy Sofi teljes szeretettel felébresztette Benny-t a kürttel. Benny ijedtében a vízbe fordult, én pedig utánaugrottam, és felhoztam a felszínre.
- Hé, haver, jól vagy? Ne ijesztgess! Te komolyan a vízen aludtál el? Normális vagy? Ha nem veszlek észre, meg is fulladhattál volna!
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces.- mondta, miután talpra állt, én pedig lepacsiztam Sofival.- A többiek hol vannak?
- Oli még alszik, Tina Sziki mellett, Sziki pedig a kórházban.- soroltam.
- Micsoda???- akadt ki rögtön Benny, én pedig elmeséltem neki az esti dolgokat. Persze Olit kihagytam, csak annyit mondtam, hogy Oli elájult.- Én ezt mind átaludtam?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Aha.- bólintott Sofia.
- Be kell mennünk hozzá a kórházba!- mondta.- Most!
- Megvárjuk Olit, aztán megyünk, oké?- egyezkedtem vele.- Addig megreggelizel.
- Mi a kaja?
Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány
Ha szükséged van segítségre, keresd fel őket bátran! Senki nem fog emiatt megbántani vagy cikizni. Tényleg segíthetnek! Külföldön is működnek segélyvonalak, ezt a honlapot én is a Google által találtam meg. Ne félj segítséget kérni!
 |
| A segélyvonal honlapja: http://www.kek-vonal.hu/index.php/hu/lelkisegely-vonal |
