6. rész- Az előkészületek

Sziasztok!
Úgy döntöttem, hiányzik az írás, és ide tudok egyedül "menekülni" a szövegemmel... :) Ma pedig még nagyobb löketet adott nekem a nap, mert voltam egy BTW koncerten!!! :) Remélem, most, vagy majd később a srácok is olvassák, mert átküldtem nekik a linket... Na, de mindegy... A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA... :)

*Egy héttel később*

*Magyarországon*

*Bence szemszöge*

- Hey, srácok!!!! Keljetek már fel!!!!! Ma költöznek be mellénk! Nem gondoljátok, hogy kicsit rendbe kéne hozni a kérót, mielőtt fogadjuk őket?

- De, de Ya Ou, alias Feri megígérte, hogy ő majd rendbe rakja a földszintet, tehát: konyhát, nappalit, fürdőszobákat és a stúdiót... Én az emeletet, tehát: szobák, fürdők, játék- és konditerem... Ja meg az elektro-szoba... Sziki bevállalta a medencét, a 2 garázst, a tavat és az erdőt... Neked meg jut... Mi is? Ja, az, hogy megmondod, hogy úgy jó-e, meg az udvar többi része...- emlékeztetett Oli.

- Jó... Akkor egy-kettő, egy-kettő- tapsoltam egy párat, hátha felébrednek a többiek...-Ya Ou! Egy óra múlva ha nem leszel kész, akkor nem kapcsolhatod be a laptopod és a telód!-és el is vettem tőle, a biztonság kedvéért... :)- Nem vicceltem!!! Már 9 óra!!! Délután 2-kor ér ide a gépük!!!! Oli! Te egy fél órával kapsz csak több időt, mert a játék- és konditeterem enyhén durva... Uhhh...- néztem be az említett helyekre...-Neked nem a teló és gép lesz a büntetésed, hanem az, hogy egyik koncerten sem rapp-elhetsz majd!!! Mire vársz még Ya Ou, bocs Feri??? Hajrá!!! 10-kor ha nem leszel kész, kinyírom a géped és a telód!!!!- erre már felkelt és felöltözött valami normális cuccba és lement, hogy végezze a dolgát...- Oli, te is mehetsz, vagy vége a rapp szövegeidnek!!!- Oli is kicsit megijedve elhúzott takarítani...- Sziki! Neked a medencére van fél órád, a 2 garázsra elég negyed óra is, mert ott nincs sok cucc, a tóra és az erdőre meg kapod a többi időt a 2 órából, amíg dolgozol! Te pedig el leszel tiltva a... -hm... ide nem jutott eszembe más, mint: - a komolyságodtól(?)! Én meg adok magamnak fél órát az udvarra, és magamtól meg a kaját fogom eltiltani, mert a végén még elhízom... :/- mondtam, és mindenki végezte a dolgát... 

Fél óra múlva körülnéztem, mert már 10 perce kész voltam az udvarral, Ya Ou kész volt a konyhával, a fürdőszobákkal és a stúdióval, Oli kész volt a szobákkal, a fürdőkkel és a játékterem felével, Sziki pedig a medencével és a 2 garázzsal végzett már... A tónál pedig Szikinek nem kellett semmit sem csinálnia, mert azt én megcsináltam...  Bejelentettem, hogy 10 perc kajaszünet, de mindenki csinálta a dolgát... Ya Ou a nappaliban rakott rendet, Oli a játéktermet 5 perc alatt befejezte, és hozzákezdett a konditeremhez, Sziki pedig már réges-rég az erdőben barangolt... Én pedig... Hát... Mi mást csináltam volna: ettem... :) Egy nagy Milka-csokit ettem... Ez a csoki emlékeztetett egy koncertünkre... Egy kis városba mentünk, gyereknapra... Mikor befejeztük az első dalt, valaki feldobott egy ilyen, nagy Milka csokit...

Finom volt... Persze, csak én ettem belőle, mert olyan finom volt, hogy...

- Megnézed a nappalit? Így jó?- kérdezte Ya Ou, félbeszakítva a Milka csoki-gondolatmenetemet.

- Megyek Ya Ou, megyek...- mondtam, és visszatettem a csokit a hűtőbe, ezt súgva neki: - Várj meg itt, és ne hagyd, hogy más egyen meg!

- Öööööööö..... Nem akarok beleszólni, de te most a csokiddal beszélgettél?- kérdezte Ya Ou.

* A repülőgépen, valahol London és Budapest között*
*Sofia szemszöge*

Úúúúúúúúúúúúúúúúúúgy várom már, hogy végre földet érjünk!!!! Egész úton még csak háromszor hánytam... Nem bírom a repülést... Huh... Már csak 10 perc, és ott vagyunk...

Mikor a gép landolt, és végre leszálltunk, annyira örültem, hogy végre itt vagyok... Nem Angliában, hanem végre külföldön!!! És... Ben is itt van velünk!!!!! Anya, szeretlek!!!!

- Otthon, édes otthon...-suttogta anya. Nem tudom, miért mondta, de valahogy én is úgy éreztem, most vagyok igazán otthon... Anya hívott egy taxit és elvitetett minket a címre, ami ki volt írva... Mikor kiszálltunk és kiszedtük a bőröndünket, négy alak tűnt fel a délután kétórai napsütésben... Mikor közelebb értek, már tisztán láttam, hogy ők a... Ők a...

5. rész- A "party"

Sziasztok drága olvasóim!
A mai részben Londonban és Budapesten is körülnézhetünk egy kicsit... A mai részben van a búcsúbuli, amit félbeszakít egy hír, és egy levél Magyarországról. Magyarországon a ByTheWay egyre türelmetlenebb, és mikor megtudják a hírt, még jobban izgatottak lesznek...
Remélem, tetszeni fog! Jó olvasást! :)

*Magyarországon*

*Ya Ou szemszöge*

Ma mikor felkeltem nagyon szédültem, ezért elmentem az orvosunkhoz, azt mondta, hogy ma feküdjek, és ne keljek fel, de holnapra ha nem leszek jobban, akkor jöjjek vissza... Hazamentem, felvittem egy kis kaját meg egy üveg kólát, és befeküdtem az ágyamba a laptopommal. Bent volt az, aki írt nekünk... Sandy-nak hívják. Megnéztem a képeit, amíg visszajelölt... Utána meg beszélgettem vele:
Ya Ou: Hi :)
Sandy: Hello
Ya Ou: Please, tell me some things about you! (Légy szíves, mondj nekem pár gondolatot nekem magadról!)
Sandy: Okay. I lived in Hungary, but i had to leave it. I didn't take my son with me and my husband, Peter, 'cause he learnd at the high school and he didn't want to come with us... (Oké. Magyarországon éltem,  de el kellett jönnöm. A férjem és én nem hozhattam magammal a fiamat, mert a középsuliban tanult, és nem is szeretett volna velünk jönni...)
(Hm... Ez érdekes... Az én szüleim pár évvel ezelőtt eltűntek, mikor én középsuliban tanultam... Azóta sem tudok róluk semmit...)
Ya Ou: Really? I'm so sorry it... (Tényleg? Annyira sajnálom...)
Sandy: Oh... It doesn't matter.(Oh... Nem számít.)
Ya Ou: Do you know, who am I?(Tudod, hogy ki vagyok?)
Sandy: No, I don't.(Nem, nem tudom.)
Ya Ou: I am a singer of ByTheWay, and the house, where you will live is ours...(Én a ByTheWay egyik énekese vagyok, és a ház, ahol lakni fogtok, az a mienk...)
Sandy: Really? Oh... My sister loves you...(Tényleg? Oh... A lányom szeret/imád titeket...)
Ya Ou: Oh... Please, you won't say for her that: you will live with us!(Oh... Légyszíves, ne szólj neki arról, hogy: velünk fogtok lakni!)
Sandy: Okay...  :) It will be a suprise... :) (Oké. Ez meglepetés lesz)
Ya Ou: :) When were you born? ( :) Mikor születtél?)
Sandy: Why are you asking this? (Miért kérdezed?)
Ya Ou: Because I can't see my mom and dad... I see them about 2 or 3 years ago... They left me at the high school here, Hungary... And I don't know anything about them...(Mert nem láthatom az anyukámat és az apukámat... Kb. 2-3 éve láttam őket utoljára... És nem tudok róluk semmit...)
Sandy: Oh... It's a very sad story about you...(Oh... Ez egy nagyon szomorú történet rólad...)
Ya Ou: Yes... :( (Igen... :( )
Sandy: Wait a minute, please!.................................................................... Perhaps I...(Várj egy percet!................................................................................ Lehet, hogy én...)
Ya Ou: Yes? You...? (Igen? Te...?)
Sandy:So... I'm... (Szóval... Én vagyok...)
Ya Ou:Yes...? (Igen...?)
Sandy: So... I'm your mum... (Szóval... Én vagyok az anyukád...)
Ya Ou: What? You are my mum????? (Mi? Te vagy az anyám?????)
Sandy:Yes... Is it a problem for you? (Igen... Ez baj neked?)
Ya Ou: No... But it's an other secret... Do you chat with me in Hungarian?(Nem... De ez egy újabb titok... Beszélgetsz velem magyarul?)
Sandy: Igen...
Ya Ou: Mikor jöttök?
Sandy: Holnapra terveztem, csak holnapra még akadt egy kis dolgom,és különben is... Sofia-nak lesz a szülinapja...
Ya Ou: Ki az a Sofia?
Sandy: Ööööööööö............. A lányom... Izé... A húgod...
Ya Ou: Van húgom???

*Sandy szemszöge*

Huhh... Most esett le, hogy Ya Ou a fiam, és szuperül énekel... És... Nem is tud rólunk semmit... És Sofia-ról sem tud... Milyen szörnyű anya vagyok!!!! Magamtól is kiráz a hideg... Most ezt nem közölhetem így Sofia-val... Idő kell neki, amíg feldolgozza... Gyorsan írtam neki egy levelet:

"Kedves kislányom, Sofia!
Szeretném, ha tudnád, hogy ma elmentem itthonról, hogy a barátaiddal tudd ezt feldolgozni...
Van egy bátyád... Magyarországon él... Kiderült, hogy van egy zenekara, akikkel egy házban lakik... Elmentem ruhákat venni magamnak, és más cuccokat... Az egyik barátnőmnél alszok, hogy ne zavarjalak titeket a pizsipartiban... A kaja a hűtőben...

Puszil: Anya, Sandy

U.i.: Csak jövő héten utazunk Magyarországra, hogy én is felfrissítsem a nyelvet, mert pár(2-3) évvel ezelőtt mi is ott laktunk... És te már itt születtél..."

Remélem, nem lesz semmi baj... A barátai vigyáznak rá... :)

*Sofia szemszöge*

Ma délelőtt mikor megjöttek a bulimra a többiek, láttam, hogy anya elmegy... Mikor kilépett az ajtón, annyit tudtam leolvasni a szájáról, hogy "menj be a szobádba!"... A barátaimmal buliztunk, már nagyban benne voltunk, mikor eszembe jutott, hogy van a szobámba valami, ami lehet, hogy jólesik a többieknek... Egy kis jegestea... Az majd talán lehűti őket... :D Mikor felértem a szobámba, egy papír hevert a földön... Felvettem, elolvastam, és a felénél elkezdtem sírni... Anya hazudott nekem!!! Milyen már ez??? Itt bőgtem, mikor valaki kopogott az ajtón... Lassan odamentem az ajtóhoz(, mert tudtam, hogy ha nem válaszolok, akkor benyit...) és kulcsra zártam... Én gonosz lény... :) Szegény Ben... Most itt toporog az ajtóm előtt... Egy ideig csak benyitni próbált(ami nem sikerült, mert bezártam az ajtót), de mikor már csattant az ajtón, kicsit megijedtem... Hátrébb húzódtam, és tovább hallgattam...

- Soffy!!!! Engedj be!!! Na, jó! Akkor hozom a széket, és betöröm az ajtót... A szék lesz a faltörő kosom...- mondta, és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn a székért...

Ekkor gyorsan kikulcsoltam az ajtót, és úgy álltam mögé, hogy hirtelen ki tudjam nyitni... Már hallottam, hogy jön, ezért készenlétben álltam... Mikor hallottam, hogy próbálgatja a székkel, hogy hogy lesz jó, éreztem, mikor lendül meg a székkel együtt, és fut neki teljes erőből az ajtónak... pontosabban a levegőnek, mert én addigra gyorsan kinyitottam az ajtót... :) Szegény... Nem tudott megállni, de a széket eldobta, míg én bezártam az ajtót... Mikor háttal voltam, hallottam egy durva ütközést... Szegénykém nekirohant az ablaknak... Ezen muszáj volt nevetnem... :D Mikor közelebb mentem, láttam, hogy fogja a fejét... Valószínűleg azt ütötte meg...

- Oh... Drágám, jól vagy? - mentem még közelebb az ablakhoz...

- 1. Mióta vagyok a drágád? 2. Igen, jól vagyok...

- Mi??? Én az üvegtől kérdeztem...- majdnem elröhögtem magam a saját poénomon, de utána megszántam szegény Bent, és megkért, hogy segítsem fel... Nem számítottam hátsó szándékra, ezért odanyújtottam a kezem a földön ülő Ben felé... Erre ő? Nem, nem feláll, hanem megragadja a kezem, és leránt maga mellé... :) Ezért szeretem a legjobb barátomat... :) Ekkor meglátta a kezemben a levelet, és a még megmaradt könnyeimet a szememben... És a levélen... Közelharcot vívtunk, azért, hogy megszerezze-e a levelet, vagy se... :) Végül megszerezte, elolvasta, majd mikor végigért rajta, átölelt...

- Majd bemutatsz a bátyádnak?

- Hát... Úgy terveztem, hogy magammal viszlek...-vidultam fel egy kicsit, és én tényleg így is gondoltam...

- Hát... tudod, mivel már nincsenek vizsgák, megyek veled, max. Skype-on leszünk suliban...-mondta, ami nem is hangzik olyan rosszul... :)

- Oké, akkor megkérdezem anyát, hogy velem jöhetsz-e, oké?- ezzel már be is mentem a fürdőmbe telefonálni...

4. rész- A levél

Sziasztok!

Megírtam az új részt, mondtam, hogy nem mindig tudok majd írni, de megpróbáltam... Remélem, tetszik! Jó olvasást! :)

*ByTheWay szemszöge*

*Oli szemszöge*

- Srácok, srácok!!!

- Igen?- fordultak felém unott képpel a srácok.

- Valaki beköltözik mellénk!!! Nem leszünk egyedül!- mondtam lelkesedve, mire mindenki odajött hozzám, hogy megnézze a laptopot. Mindenfélét kérdezgettek tőlem, meg mondták, hogy ismerkedjünk az "ismeretlennel".
- Hogy hívják?-kérdezték.
- Kit?
- Ohh... Oli, te olyan hülye vagy!!! Azt aki jön, vagy azokat, akik jönnek...- mondta Ya Ou.
- Hát... Én nem pont rá/rájuk gondoltam, hanem arra a cuki kutyára...- mondta Benny.
- Milyen kutya?- fordultam oda a képernyő felé én is. "~tRolLgirl~ hív Skype-on". A francba! Evinek is most kell hívnia... Gyorsa rányomtam arra, hogy "Hívás elutasítása" és már el is tűnt...
- Szóval hogy hívják őket?- kérdezte Ya Ou még egyszer.
- Nem tudom, de van egy profil, ahonnan írtak valamit angolul, vagy nem tudom, hogy, és szerintem azt, hogy jönnek...- mondtam, bár nem tudom, hogy mi sokat kezdhetnek ezzel a "sok" információval. :)
- Mutasd azt a szöveget!- mondta Sziki.
- Itt van.-mondtam, és kicsit lejjebb görgettem.
"Hi Guys!
We will travel to Hungary, 'cause we have to go abroad. We live in London. My daughter live with her father, 'cause my husband(her father) broke my heart... How much money is the house costs?"
- Ez annyit jelent,hogy: "Sziasztok skacok/srácok! Magyarországra fogunk utazni, mert külföldre kell mennünk. Londonban élünk. A lányom az apjával él, mert a férjem(az apja) összetörte a szívemet... Mennyibe kerülne a ház?" Kb. ennyi.- mondta, fordította le Sziki.
- Oké. És mit írjunk nekik vissza?
- Azt majd elintézem én, neked meg csak nyugi Oli. - mondta Ya Ou, és nevetett egyet...
- Oké.
- Akkor essünk neki... Hi! We are very happy, 'cause...

*Ya Ou szemszöge*

Mikor megírtam a levelet, felmentem a szobámba, és mivel láttam, hogy Facebookról írt az "ismeretlen" ezért bejelöltem. Majd beszélgetek vele, vagy nem tudom... Mikor kiléptem az erkélyen gyönyörű látvány tárult elém... A naplemente. Van egy jó nagy tó a kertben, ami igazából egy nagy(óriási) telek... Van rajta egy erdő, két medence, a tó (, a ház) és egy nagy stúdió. Kimentem a tóra csónakázni, hátha úgy jobban látom... A srácok kijöttek mögöttem és egy fotóval díjaztak, amit feltöltöttek Facebookra is...

"Ya Ou ma csónakázott egy kicsit a naplementében..."

Én is fényképeztem egy csomót, de az nem publikus adat!!! :)

3. rész- A lista

*Sofia szemszöge*

Ma reggel anya felhozta a tortát a szobámba, és úgy keltett fel. A sztracsatellás torta illatát nem lehet összetéveszteni semmivel, főleg, ha az az ember kedvence, és éppen alszik... :) Mikor felkeltem és álmosan ránéztem anyára, az első mondata az volt hozzám:
- Boldog szülinapot, kicsim!
- Mi? Nem is ma van a szülinapom!!!
- Tudom, de...
- Igen?
- A szülinapod holnap lesz, és holnap már nem leszünk itt...
- Tényleg!
- Akkor ma tartjuk a bulid, és ne feledd!!! Úgy viselkedj, mint aki 14 éves, mert ma még az vagy, de holnap már nem!- húzódott mosolyra a szája és mielőtt kiment volna a szobámból, még adott egy puszit.
Mikor kiment benéztem a szekrényembe, és egy 6.-os, a 15. szülinapomra készített kívánságlistát találtam.
"Kívánságaim:
1. Találkozni a Union J-vel.                                  KÉSZ
2. Barátokat találni.                                     KÉSZ
3. Megtanulni egy másik nyelvet.                             KÉSZ
4. A megtanult nyelv országába menni.
5. Beszélgetni George Shelley-vel(, és nem TwitCam-on!!!).
6. A szülinapi tortám legyen a megtervezett torta-rajzom alapján(F1-es autó, és sisak, a név rajta: JCat, brit zászlóval, és én üljek benne).
7. Találkozni egy F1-es pilótával.                              KÉSZ
8. Befejezni a naplómat.                                   KÉSZ
9. Énekelni és gitározni egy híres énekessel(pl.:George Shelley).                               KÉSZ
10. Megismerni külföldi embereket.
11. Lenézni a világra a London Eye tetejéről.                                    KÉSZ(NEM VOLT TÚL NEHÉZ)
12. Lenézni a világra az Eiffel torony tetejéről.                                   KÉSZ
13. Önállóvá válni.                                 KÉSZ
14.
15.

A 14.-15.-et majd a 15. szülinapomon fogom beírni, mert akkor leszek csak igazi álmodozó...
(Ezeket a kívánságokat bármikor valóra lehet váltani, a 15. szülinapom előtt.)"
Hát... Igen. Ez voltam én. Persze nem változtam túl sokat, de azért valamit csak-csak. Na. Beszéljük át, mit miért nem csináltam meg. 4.: Holnap eljön ez a pillanat. 5.: Tudom, anya meghívja a szülinapomra a Union J-t, és beszélgetni fogunk. 6.: Majd még meglátjuk... 10.: Pár napon belül ez is meglesz... 14.-15.: Csak holnap fogom beírni, de már megterveztem... :)  Mindenre van magyarázat. :) Mikor felöltöztem, és lementem, számítottam rá, hogy már sokan itt vannak. A legszebb ruhámat vettem fel, és hatásos levonulást akartam tartani, mint a filmekben. Mikor a lépcső felénél jártam, hallottam, hogy valaki nevet.
- Anya! Miért nevetsz?
- Még senki sincs itt, drágám... 
- Ja, tudom, csak gyakorlok a bulimra...- sütöttem le a szemem, hátha beveszi...
- Jó, te tudod...- mondta, s visszament a konyhába, és megcsinálta a reggelimet. Látszott rajta, hogy valami nyomja a lelkét, ha rám nézett, akkor még jobban.
- Anya, mi a baj?
- Semmi, semmi...
- De látszik rajtad!
- Na, jó. Akkor elmondom... Holnap...

2. rész- A váratlan busz

Sziasztok!

Ma kivételesen meghozom az új részt, de nem ígérem, hogy minden nap fogok hozni, sőt. Lehet, hogy hetenete vagy két hetente fogok hozni... De most nem ez a lényeg, jöjjön hát a 2. rész! Jó olvasást!

*Sofia szemszöge*

"Mindenki visszajelzett, hogy el tud jönni, és én elkezdtem készülődni."

Mikor az asztalokat és a székeket elrendeztem, leállítottam a zenét(ami a laptopomról szólt) és összeszedtem a cuccom, és elindultam zongora órára. Út közben elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben, mire annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet az út közepén. Kicsit se néztek hülyének...: Rezeg a zsebem, üvölt belőle az I like to move it, move it és én csak megijedve ugrok egyet a járda közepén, mire az összes cuccom szanaszét repült... Annyira tudtam, hogy senki sincs ebben a városban olyan rendes, hogy segítsen összeszedni... Nem. Ők inkább röhögnek a bénázásomon... Először megnéztem, hogy mi van a telómmal, mire rájöttem, hogy SMS-t kaptam. Összeszedtem a cuccaimat, és miközben tovább indultam, elolvastam az SMS-t.

"Szia So!

Eljössz az órád után a Mekibe? Mi leszünk ott, Nelly, Adam és én. Hm?"

(So=Sofia/Sofi)

Persze, hogy elmegyek Adammel(Ádám), Nellyvel(Nelli) és Donnal(Donát) a Mekibe!! Válaszoltam Donnak és beléptem a zenesuli ajtaján. Nagyon szeretem a zenét és majdnem elkezdtem táncolni, mert ahogy a harsona, a kürt, a trombita, a hegedű, a fuvola, a klarinét, az oboa, a dob, a gitár és a zongora együtt játszott(teljesen véletlenül, minden hangszer mást játszott), az valami csodás volt... A zongora egy könnyű hangszer(nem súlyra!) és én szeretek rajta játszani. Mikor vége lett az órámnak, Donék már ott vártak a zenesuli előtt. A zenesulival szemben van egy buszpályaudvar és annak a másik oldalán a Meki. Mikor átértünk és mindenki rendelt valamit, leültünk. Kihozták a kaját és miközben ettünk azon gondolkoztam, hogy Nelly a másik irányba megy haza, a fiúk meg hazakísérnek engem, mert ugyanarra lakunk mindhárman. Ahhoz, hogy hazajussunk vissza kell menni a zenesuliig. A buszmegállóhoz pedig folyamatosan jönnek a buszok, de el is mennek. Ezzel csak az a baj, hogy nem lehet belátni az utat, ahonnan jönnek a buszok... Ha kilépnék(véletlenül) az útra egy busz elé, akkor a fiúk közül engem senki nem rántana vissza. Ők csak haverok... Nem barátok... Mikor visszafele mentünk ez be is bizonyosult, mert nem láttam a buszt, ami éppen felém tartott. Léptem, már áthelyeztem a testsúlyom a másik lábamra, mikor... Mikor valaki megfogta a kezem és visszarántott. Hátrafordultam, és Bent láttam.

- Ben! Te meg hogy kerülsz ide?

- Rossz buszra szálltam fel, és vissza kellett jönnöm ide... Megláttalak, hogy a busz elé készülsz kilépni, és gondoltam megmentelek...

- Köszi!- mondtam, tudva, hogy van egy barátom, akinek fontos vagyok...

- Ez alap, hogy megmentjük egymást, nem?

- De... Azok a hülyék, ott, mögöttünk, észre se vennék, ha elütne a busz...- erre mind a ketten nevettünk, mire Adam és Don is odaért hozzánk.

- Szasz Ben! Mizu?- köszöntötték egymást, mire én elindultam haza, mert tudtam, hogy ebből az lesz, hogy én háttérbe szorulok. Otthon, pontosabban anyánál egy torta várt. Anya azt mondta, hogy holnapra, a bulira csinálta, és addig a hűtőben lesz. De kár... Pedig a sztracsatellás torta a kedvencem... :)

Azzal a tudattal, hogy a sztracsis torta a hűtőben várja a holnapot, aludtam el...

1. rész- A mégsem olyan szörnyű hír

Sziasztok! Meghoztam az első részt, remélem, tetszik! :) Kicsit rövid lett...

*Sofia szemszöge*

Ma reggel nagyon izgatottan keltem, mert tudtam, hogy ma lesz az utolsó magyar X-Faktor... De ahhoz még sok van hátra... Az egész délelőttömet a magyar tanárnál töltöttem, mert jövő héten vizsgázok belőle... Szeretem a magyar nyelvet, mert érdekes, nem könnyű, de nem is nehéz... Mikor hazaértem anyát is láttam nálunk. Nem értettem, hogy miért. Azt mondta, hogy előrehozza az anya-lánya hétvégét(ami 2 hetente egyszer van), mert sürgősen beszélni akar velem. Összepakoltam a hétvégére való cuccot plusz a kottáimat, mert a hétvégén van ének, zongora és gitár órám. Felkaptam a táskát és a gitáromat, és indultam is. Elköszöntem apától, mert anya már várt odalent a kocsiban.
- Kicsim.- kezdte, mikor beszálltam a kocsiba.- Mit szólnál hozzá, ha velem élnél és valahova máshova költöznénk, persze apa is meg fog látogatni rendszeresen...
- Micsoda???- akadtam ki.- Miért laknék veled? Mégis hova költöznénk? És mi az, hogy apa fog látogatni?
- Kicsim. Nyugodj le! Péternek valami közbejött, valami munka-ügy, és nem tudna veled foglalkozni, és nem sokára ő is utánunk jönne a másik országba...
- Mi??? Milyen másik ország? Mi van?
- Arra gondoltam, hogy mivel már nagyon jól tudsz magyarul, mehetnénk Magyarországra...
- Mi? Komolyan???-örültem meg hirtelen ennek az egész szitunak...
- Igen. Már le is foglaltam egy szállást.
- Hotel?
- Nem.
- Akkor mi?
- Egy olyan ház, ahol két részre van osztva a lakás része, azon belül vannak szobák ,konyha, fürdők, és a házhoz medence is jár... Meg egy erdő...
- Komoly? És kikkel laknánk?
Nem tudom. Azt nem mondták, de azt tudom, hogy 4 fiú van és még egy pár ember, aki nem mindig van velük. Már csak "lakótársakat" kerestek, és most mi fogjuk betölteni ezt a szerepet.
- Jó. És mikor indulunk?
- Holnap után.
- Jó. Akkor holnap összehívhatok egy búcsúbulit?
- Hányan jönnének?
- Az osztályomból a normálisak.
- Akkor jöhetnek!- egyezett bele. Csak azért egyezett bele, mert tudja, hogy a "normálisakon" belül a barátnőmet, meg 2-3 embert értettem. Ezek után elvitt a Mekibe. Miután megkajáltunk elmentünk hozzá. Nála is van medence, és elég nagy háza van, és én ezt ki is használom!!! Medencés buli lesz! :) Minden fontos emberre ráírtam, hogy holnap reggeltől estig medencés búcsúbuli, anyánál. Mindenki visszajelzett, hogy el tud jönni, és én elkezdtem készülődni.

Sziasztok!

Sziasztok!
Egy történetet szeretnék itt írni, a címe: Minden jó, ha jól érzed magad. Egy Wayer lányról szól, és persze, a ByTheWay-ről. :) Remélem tetszeni fog!
A történet röviden:
Sofi(Sofia) nagyon szereti a BTW-t, mindig az ő zenéjüket hallgatja. Londonban él, apukájával, a szülei elváltak. Úgy ismerte meg a ByTheWay-t, hogy valamilyen módon egy magyar TV-csatorna került a Tv-jük csatornái közé. Ezt nézte, és megpróbálta megérteni, ezért magyartanárhoz járt. Már nagyjából tudta, ismerte a magyar nyelvet, mikor 2014-ben elindult az X-Faktor. Ő is szurkolt, mégpedig a ByTheWay-nek. Szavazott is, de nem hitte, hogy ez számít valamit... Nagyon boldog, vidáman éli az életét. De egy váratlan esemény miatt el kell költözniük Londonól.

Remélem tetszeni fog a történet! :)

Puszi: BoBogyó