Bocsi, hogy egy kis ideig nem láttátok a blogot, de ahogy észrevehettétek, az új rész mellé új design is jött. Remélem tetszik, mind a kettő! Jó olvasást!
U.i.: Nyugodtan szóljatok, akár chat-ben, akár megjegyzésben, ha valami nem jó a design-ben, nem lehet megnyitni, nem lehet kiolvasni, stb.
*Sziki szemszöge*
- Kire várunk még? Mind itt vagyunk!
- Sofiára és Peterre!- válaszolta Ya Ou, egy nagy sóhaj keretében.
- Peter? Ki az a Peter?
- Sofia barátja.
- Micsoda??? A barátja?- kérdezte Oli.
- Igen.
- Mióta?
- Tegnap óta.
- Ha az a srác ön velünk, én kinyírom!
- Öhm... Oké, Oli, de én megnézem a "hercegnőt" odafent, hogy mire vár még.- mondtam. Hercegnő? Nem is tudom, hogy jutott eszembe...
- Szia, Sofia! Miért nem jössz le?
- Szia! Mert... mert nem tudom, miért...
- Segítsek?
- Mármint?- kérdezte.
- Öhm... Levinni a bőröndöt...- hessegettem el minden egyéb "segítséget" a gondolataimból
- Ja, persze, köszi! De akkor már jövök én is!- mondta, nem túl sok lelkesedéssel.
- Állj, állj, állj! Én azt hittem, a lányok szeretnek utazni! Mi a baj?
- Semmi, semmi... Menjünk!- mondta.
- Nem, amíg nem mondod el!
- Mit?
- Hogy mi a baj!
- Miért pont veled osztanám meg a problémáimat? Hiszen alig ismerlek!
- Azért nem kell egyből bekapni! Csak segíteni akartam! Elnézést kívánok!- mondtam, felkaptam a bőröndöt, és elkezdtem levágtázni a lépcsőn.
- Ne, Sziki! Várj meg!- mondta.
- Mi értelme?
- Anyával összevesztem, és a legjobb barátommal, Bennel is. Nem tudom, mi van velük, észre sem vettem, mikor elmentek. Nekem nem is szóltak... Van egy olyan érzésem, hogy Ben nem fog velünk visszajönni, és akkor nem lesz egy ember mellettem, aki mindenben tud majd segíteni...
- Uhh... Nehéz eset, de megpróbálhatjuk helyrepofozni!
- Hogyan?
- Mi anyukád kedvenc virága?
- A rózsa.
- Londonban van virágbolt?
- Miért ne lenne?
- Oké. Hol szoktatok Bennel találkozni?
- Bárhol.
- Oké. Akkor egy Facebook, Skype, Twitter nevet, e-mail címet, és telefonszámot szeretnék kérni... Mármint a Ben-ét...- mikor lediktálta, már eszemben volt a terv.
- Köszönöm szépen, mikor Londonba érünk, mindent elintézek, és másnapra minden megoldódik! Hidd el!
- Nagyon szépen köszönöm!- mondta, és addigra már le is értünk a többiekhez. Peter is megérkezett, és indulhattunk is Ya Ou 7 személyes kocsija felé. Mikor bepakoltuk a cuccot, Ya Ou mondta az ülésrendet:
- Ő vezet, mellette én,
- Mögöttünk ül Benny és Oli,
- És leghátul Sofia, Peter-el.
* Sofia szemszöge*
- Nekem jó!- mondtuk egyszerre Peter-el, és be is ültünk.
Mikor mindenki beszállt, Ya Ou mindenkit végigkérdezett, hogy indulhatunk-e. Mindenki igennel felelt, ennek hatására Ya Ou beindította a motort, és elindultunk.
Én mivel még nem jártam külföldön, csak Londonban, illetve Angliában, mivel ott születtem, ezért az utat szerettem volna figyelni, a környezetet, és a tájakat. Mindig is szerettem az ilyen földrajzi világot... De út közben bealudtam. Mikor felkeltem, már Londonban voltunk, és a srácok a saját számaikat énekelték.
- Jó reggelt, hercegnőm!- suttogta Peter mosolyogva, majd gyengéden megcsókolt.
- Sofia! Peter! Szóljatok, ha befejeztétek az enyelgést ott hátul, mert valahogy el kéne mennünk Sofia cuccaiért!- mondta Ya Ou.
-Oké... Akkor itt jobbra, ha átjutunk a lámpán...- kezdtem bele, és nagyon megkönnyebbültem, mikor végre odataláltunk apához.
- Anya is itthon van?- kérdezte Ya Ou.
- Öhm... Anya nem mondta?- kérdeztem...
- Mit?
- Elváltak...
- Micsoda? Miért?
- Nem tudom.
- De... és...
- Apa... ő lakik itt... és... szerintem miatta...- mondtam ki, kicsit nehezen, mert nem akartam nagyon megbántani. Bár nem hiszem, hogy nem érintette rosszul, mert kicsapta a kocsi ajtaját, és felegyenesedve elindult az ajtó felé, szépen, lassan, ahogy a filmekben szokás ilyenkor, és közben fokozatosan emelte fel a fejét.
- Srácok! Engedjetek ki!- mondtam, és megpróbáltam kiszabadulni a kocsiból, szó szerint kiestem az ajtón. Mikor feltápászkodtam a földről, Ya Ou után futottam, és megpróbáltam elkapni a kezét, mielőtt megpróbálna bemenni. Szerintem képes lett volna betörni apa vasajtaját. Mikor utolértem, hátulról megöleltem, hogy megfékezzem. De Ya Ou szinte figyelembe sem vett, csak húzott magával. Segítségkérően néztem a többiekre, akik ott kullogtak mögöttünk. De egyikőjüknek sem volt olyan fontos az ügy, mint nekem. Egy idő után Ya Ou már megelégelte a vonszolást, ezért megfordult, és a szemembe nézett.
- Mit akarsz, Sofia?
- Kérlek, hadd beszéljek először én apával!
- Miért?- erre a kérdésre nem tudtam válaszolni. De a gondolataimban motoszkált a terv. Egy szem mindent elárul. Ezért Ya Ou is kiderítette a dolgot, és minden szó nélkül elállt az ajtó elől. Bementem, és köszöntem.
- Apa! Itthon vagy?- kérdeztem. Nem jött válasz. Bementem a konyhába, hogy igyak valamit, mert nem túl sokat ittam az úton. Ki is vettem a hűtőből a tejet, és mikor elővettem a bögrét, megláttam a konyhaasztalon egy üzenetet.
"Sofia!
Tudom, hogy ma jössz, de én sajnos nem tudlak fogadni, mert dolgom van, egy szállodában. Kérlek, szedd össze a dolgaidat, és menj át anyádhoz!
Puszil, Apa"
Igen, apa? Dolgod egy szállodában? Mit keresel ott? Könyvelő vagy! Nincs feleséged, nincs barátnőd, nincs senkid! Hogy kerültél oda???
Mikor megittam a tejet, kimentem, és szóltam a srácoknak, hogy apa nincs itthon, ezért jöjjenek be, és segítsenek pakolni. Mikor bejöttek, megmutattam nekik a mosdót, és a konyhát, mert nem hiszem, hogy máshová szükségük lett volna menni. Felmentünk a szobámba, ahol mindig is laktam. A srácok csodálkoztak, hogy hogy lehet csak ennyi cuccom.
- A többi már nálatok van, meg még egy pár cucc anyánál, mert az utolsó egy hétben, mielőtt Magyarországra mentünk volna, nála voltam.
- Értem.- mondta mindenki egyszerre.
- Oké. Akkor a szekrény aljában van a sporttáska, abba belepakoljátok a ruháimat?- osztottam ki a "feladatot".
- Itt vannak a fehérneműid is?- kérdezte Peter.
- Nem, pont azért pakoljátok ezt!
- Ohh... Értem...
- Hajrá!- mondtam, és a fiók elkezdték a feladat végrehajtását. Én pedig bementem a fürdőmbe, és összepakoltam a tisztasági csomagként funkcionáló táskámban, majd a többi ott lévő cuccot is beletuszkoltam. Mikor kiléptem a fürdőszobából, a srácok valamit nagyon kerestek, de mindenki úgy tett, mintha csak körülnézne.
- Ööööööööööö... Srácok... Ti mit kerestek?- kérdeztem.
- Ja... semmit... csak... nem tudtuk, mit csinálsz, és nem akartunk zavarni, mert becsuktad az ajtót, mi pedig már rég kész vagyunk.- dadogták.
- Oké, akkor a következő feladat: Benny!
- Igen?- pattant fel Benny az ágyamról.
- Fogd ezt a szatyrot, és menj le a konyhába. Pakolj be egy pár kaját, és innivalót. Azt gondolom, ez neked testhezálló feladat... Nemde?
- Hol az a szatyor? Jövök, konyha, vigyázz!
- Sziki! Te pedig menj, és vigyázz rá, nehogy mindent megegyen, vagy eltegyen!
- Igenis, kapitány!- azzal elviharzott.
- Oli! Te menj le az előszobába, és találd ki, mi a wifi jelszó, és jutalmul netezhetsz!- mondtam, mert nem tudtam mást kitalálni.
- Peter. Te légyszíves segíts Olivérnek.
- Persze, megyek!- mondta, és ő is lement.
- Ya Ou. Beszélnünk kell.- csuktam be az ajtót.
Mikor mindenki beszállt, Ya Ou mindenkit végigkérdezett, hogy indulhatunk-e. Mindenki igennel felelt, ennek hatására Ya Ou beindította a motort, és elindultunk.
Én mivel még nem jártam külföldön, csak Londonban, illetve Angliában, mivel ott születtem, ezért az utat szerettem volna figyelni, a környezetet, és a tájakat. Mindig is szerettem az ilyen földrajzi világot... De út közben bealudtam. Mikor felkeltem, már Londonban voltunk, és a srácok a saját számaikat énekelték.
- Jó reggelt, hercegnőm!- suttogta Peter mosolyogva, majd gyengéden megcsókolt.
- Sofia! Peter! Szóljatok, ha befejeztétek az enyelgést ott hátul, mert valahogy el kéne mennünk Sofia cuccaiért!- mondta Ya Ou.
- Anya is itthon van?- kérdezte Ya Ou.
- Öhm... Anya nem mondta?- kérdeztem...
- Mit?
- Elváltak...
- Micsoda? Miért?
- Nem tudom.
- De... és...
- Apa... ő lakik itt... és... szerintem miatta...- mondtam ki, kicsit nehezen, mert nem akartam nagyon megbántani. Bár nem hiszem, hogy nem érintette rosszul, mert kicsapta a kocsi ajtaját, és felegyenesedve elindult az ajtó felé, szépen, lassan, ahogy a filmekben szokás ilyenkor, és közben fokozatosan emelte fel a fejét.
- Srácok! Engedjetek ki!- mondtam, és megpróbáltam kiszabadulni a kocsiból, szó szerint kiestem az ajtón. Mikor feltápászkodtam a földről, Ya Ou után futottam, és megpróbáltam elkapni a kezét, mielőtt megpróbálna bemenni. Szerintem képes lett volna betörni apa vasajtaját. Mikor utolértem, hátulról megöleltem, hogy megfékezzem. De Ya Ou szinte figyelembe sem vett, csak húzott magával. Segítségkérően néztem a többiekre, akik ott kullogtak mögöttünk. De egyikőjüknek sem volt olyan fontos az ügy, mint nekem. Egy idő után Ya Ou már megelégelte a vonszolást, ezért megfordult, és a szemembe nézett.
- Mit akarsz, Sofia?
- Kérlek, hadd beszéljek először én apával!
- Miért?- erre a kérdésre nem tudtam válaszolni. De a gondolataimban motoszkált a terv. Egy szem mindent elárul. Ezért Ya Ou is kiderítette a dolgot, és minden szó nélkül elállt az ajtó elől. Bementem, és köszöntem.
- Apa! Itthon vagy?- kérdeztem. Nem jött válasz. Bementem a konyhába, hogy igyak valamit, mert nem túl sokat ittam az úton. Ki is vettem a hűtőből a tejet, és mikor elővettem a bögrét, megláttam a konyhaasztalon egy üzenetet.
"Sofia!
Tudom, hogy ma jössz, de én sajnos nem tudlak fogadni, mert dolgom van, egy szállodában. Kérlek, szedd össze a dolgaidat, és menj át anyádhoz!
Puszil, Apa"
Igen, apa? Dolgod egy szállodában? Mit keresel ott? Könyvelő vagy! Nincs feleséged, nincs barátnőd, nincs senkid! Hogy kerültél oda???
Mikor megittam a tejet, kimentem, és szóltam a srácoknak, hogy apa nincs itthon, ezért jöjjenek be, és segítsenek pakolni. Mikor bejöttek, megmutattam nekik a mosdót, és a konyhát, mert nem hiszem, hogy máshová szükségük lett volna menni. Felmentünk a szobámba, ahol mindig is laktam. A srácok csodálkoztak, hogy hogy lehet csak ennyi cuccom.
- A többi már nálatok van, meg még egy pár cucc anyánál, mert az utolsó egy hétben, mielőtt Magyarországra mentünk volna, nála voltam.
- Értem.- mondta mindenki egyszerre.
- Oké. Akkor a szekrény aljában van a sporttáska, abba belepakoljátok a ruháimat?- osztottam ki a "feladatot".
- Itt vannak a fehérneműid is?- kérdezte Peter.
- Nem, pont azért pakoljátok ezt!
- Ohh... Értem...
- Hajrá!- mondtam, és a fiók elkezdték a feladat végrehajtását. Én pedig bementem a fürdőmbe, és összepakoltam a tisztasági csomagként funkcionáló táskámban, majd a többi ott lévő cuccot is beletuszkoltam. Mikor kiléptem a fürdőszobából, a srácok valamit nagyon kerestek, de mindenki úgy tett, mintha csak körülnézne.
- Ööööööööööö... Srácok... Ti mit kerestek?- kérdeztem.
- Ja... semmit... csak... nem tudtuk, mit csinálsz, és nem akartunk zavarni, mert becsuktad az ajtót, mi pedig már rég kész vagyunk.- dadogták.
- Oké, akkor a következő feladat: Benny!
- Igen?- pattant fel Benny az ágyamról.
- Fogd ezt a szatyrot, és menj le a konyhába. Pakolj be egy pár kaját, és innivalót. Azt gondolom, ez neked testhezálló feladat... Nemde?
- Hol az a szatyor? Jövök, konyha, vigyázz!
- Sziki! Te pedig menj, és vigyázz rá, nehogy mindent megegyen, vagy eltegyen!
- Igenis, kapitány!- azzal elviharzott.
- Oli! Te menj le az előszobába, és találd ki, mi a wifi jelszó, és jutalmul netezhetsz!- mondtam, mert nem tudtam mást kitalálni.
- Peter. Te légyszíves segíts Olivérnek.
- Persze, megyek!- mondta, és ő is lement.
- Ya Ou. Beszélnünk kell.- csuktam be az ajtót.
*Negyed óra múlva, mikor Ya Ou-val mindent megbeszéltünk*
- Köszi, hogy segítettél pakolni is!
- A hugicámért mindent!
Mikor leértem, először a konyhát néztem meg, hogy haladnak. A hűtő konkrétan üres volt, és a két jégakkut is a szatyorba tették.
- Sziki?- kérdeztem, mert nem láttam sehol.
- Itt vagyok!
- Micsoda? Sziki hangján beszélő szekrény? Zsíííííír!- mondta Ya Ou.
- Ahh... Pasik. Benny! Azért nem kellett volna bezárni Szikit a szekrénybe!
- De azt mondta, hogy nem két hétre kell kaja, hanem fél órára! És én pedig úgy tudom, hogy bőven kell kaja. Beleszólt az életembe, érted?
- Khm... Igen.- mondtam, miközben segítettem Szikinek kikászálódni a konyhaszekrényből.
*Az előszobában*
- Srácok! Hol vagytok?
- Mi bajod van neked azzal, hogy járunk Sofival?
- Miért érdekel az téged?- hallottuk Oli hangját, onnan, ahonnan Peter-é is jött. A nappaliból.
- Srácok, srácok! Ne veszekedjetek!- erre rám néztek, és mint két rossz dolgot csinált kisfiú, amint rájöttek, ki vagyok, vigyázzba vágták magukat... Mint a filmekben... Ha már a stílus filmbeli, akkor én is legyek az:
- Leülni!- szót is fogadtak, mind a ketten, egyszerre pattantak le a kanapéra. Odamentem, és mindkettejüknek odanyújtottam egy-egy kis lapocskát, amin rajta volt a wifi-jelszó.-Keressétek meg nekem a legfrissebb hírt a ByTheWay-ről, amit nem a Hivatalos oldal, vagy ti tettetek ki!
Erre, mint két kocka, elkezdték a "munkát".
- Peter! Állj fel! Kapcsold ki a telefonod és tableted!- mondtam.- A kis papírt pedig add oda Ya Ou-nak! Ya Ou, kérlek, te keress, mert Peterrel is beszélnem kell.
Mikor felértünk a szobámba, Peter becsukta maga mögött az ajtót. Leültünk az ágyamra, és belefogtam.
- Peter. A mai napért eddig jár egy piros, és egy fekete pont. A piros pont azért, mert ma már nem voltál olyan durva, a fekete pedig a veszekedésért Oli-val. A fekete pontokat ki lehet váltani, persze nem mindegyiket, csak azt, amit ln mondok, és úgy, ahogy mondom. Ki szeretnéd váltani?
- Igen! Mi a feladatom?
- 10 fekvőtámasz...
- Csak? Hát az úgy hamar meglesz!
- ... póló nélkül.
- A kis cseles!- mondta.
- Hajrá!
- És úgy nem lehetne, hogy te így itt végigfekszel az ágyon- döntött le, miután levette a felsőjét. Már láttam a kockahasát, de azt nem lehet megunni.- és így csinálnám a 10 fekvőt.- támaszkodott felém, fekvőtámasz helyzetben, majd elkezdte csinálni a büntetését.- Te számolod, mégpedig úgy, hogy amikor leérek, megcsókollak.
Meg sem tudtam szólalni, mert rögtön meg is csókolt. Mikor megvolt a tíz, mellém feküdt, és nem hagyta, hogy felkeljek, hanem magára fektetett, úgy, hogy vele szemben legyek.
- Peter! Ne akard visszaszerezni a fekete pontodat!- figyelmeztettem, mire megcsókolt. Ez nem volt durva, de nem is volt gyengéd. A kettő között volt, félúton. Ez még elfogadható. De közben simogatta a hátam, és benyúlt a farmerembe. Nem, nem a zsebembe, hanem a nadrágomba. Abbahagyta a csókot, és magára ültetett.
- Sofia! Kérdezhetek valamit?
- Még egy fekete pont, de igen, kérdezhetsz.
- Huh.. hát... oké. Táncolnál velem a szalagavatómon?
- Micsoda? De hát még csak 16 vagy!!!
- Az az igazság, hogy nem... 17 vagyok, és nem sokára 18 leszek...
- És jobb volt hazudni?
- Azt hittem, hogy ha megtudod, akkor nem is akarsz többet hallani felőlem...
- Ezt meg miből gondoltad?
- A lányok azt szeretik, vagy azt tartják ideális pasinak, aki maximum 2 évvel idősebb náluk.
De te is csak 2 évvel vagy idősebb nálam!
- Igen, de nem sokára 3-al...
- Ne csináld már, Peter! Ha megmondtad volna, lehet, hogy egy kicsit többet gondolkoztam volna rajta, de ugyan ez lett volna a helyzet.
- Sofia! Én nagyon szeretnék járni veled! Kérlek! Bármit megteszek!
- Hmm... Még meggondolom. Holnapig még van időnk.
- Öhm... Ma este hét?- alkudozott.
- Holnap reggel.
- Este nyolc?
- Holnap este? Rendben!
- Nem! Ma este!
- Akkor nem.
- Akkor ma este kilenc?
- Holnap reggel nyolc!
- Ma este 10!
- Hajnal 6.
- Ma 11?
- Holnap hajnal 2!
- Éjfél?
- Éjfél.
- Várj, mit mondtál? Éjfél?
- Igen, éjfélkor!
- Azt meg hogy?
- Majd megtudod!
- De... Facebookon, vagy twitteren, esetleg máshol?
- Majd megtudod!
- Oké.
Ezzel visszavette a pólóját, és még hozzátette:
- A válaszod igen, vagy nem lehet, és én azt a szalagavatóra is ki fogom terjeszteni.
- Biztos?
- Nem.
- Miért érdekel az téged?- hallottuk Oli hangját, onnan, ahonnan Peter-é is jött. A nappaliból.
- Srácok, srácok! Ne veszekedjetek!- erre rám néztek, és mint két rossz dolgot csinált kisfiú, amint rájöttek, ki vagyok, vigyázzba vágták magukat... Mint a filmekben... Ha már a stílus filmbeli, akkor én is legyek az:
- Leülni!- szót is fogadtak, mind a ketten, egyszerre pattantak le a kanapéra. Odamentem, és mindkettejüknek odanyújtottam egy-egy kis lapocskát, amin rajta volt a wifi-jelszó.-Keressétek meg nekem a legfrissebb hírt a ByTheWay-ről, amit nem a Hivatalos oldal, vagy ti tettetek ki!
Erre, mint két kocka, elkezdték a "munkát".
- Peter! Állj fel! Kapcsold ki a telefonod és tableted!- mondtam.- A kis papírt pedig add oda Ya Ou-nak! Ya Ou, kérlek, te keress, mert Peterrel is beszélnem kell.
Mikor felértünk a szobámba, Peter becsukta maga mögött az ajtót. Leültünk az ágyamra, és belefogtam.
- Peter. A mai napért eddig jár egy piros, és egy fekete pont. A piros pont azért, mert ma már nem voltál olyan durva, a fekete pedig a veszekedésért Oli-val. A fekete pontokat ki lehet váltani, persze nem mindegyiket, csak azt, amit ln mondok, és úgy, ahogy mondom. Ki szeretnéd váltani?
- Igen! Mi a feladatom?
- 10 fekvőtámasz...
- Csak? Hát az úgy hamar meglesz!
- ... póló nélkül.
- A kis cseles!- mondta.
- Hajrá!
- És úgy nem lehetne, hogy te így itt végigfekszel az ágyon- döntött le, miután levette a felsőjét. Már láttam a kockahasát, de azt nem lehet megunni.- és így csinálnám a 10 fekvőt.- támaszkodott felém, fekvőtámasz helyzetben, majd elkezdte csinálni a büntetését.- Te számolod, mégpedig úgy, hogy amikor leérek, megcsókollak.
Meg sem tudtam szólalni, mert rögtön meg is csókolt. Mikor megvolt a tíz, mellém feküdt, és nem hagyta, hogy felkeljek, hanem magára fektetett, úgy, hogy vele szemben legyek.
- Peter! Ne akard visszaszerezni a fekete pontodat!- figyelmeztettem, mire megcsókolt. Ez nem volt durva, de nem is volt gyengéd. A kettő között volt, félúton. Ez még elfogadható. De közben simogatta a hátam, és benyúlt a farmerembe. Nem, nem a zsebembe, hanem a nadrágomba. Abbahagyta a csókot, és magára ültetett.
- Sofia! Kérdezhetek valamit?
- Még egy fekete pont, de igen, kérdezhetsz.
- Huh.. hát... oké. Táncolnál velem a szalagavatómon?
- Micsoda? De hát még csak 16 vagy!!!
- Az az igazság, hogy nem... 17 vagyok, és nem sokára 18 leszek...
- És jobb volt hazudni?
- Azt hittem, hogy ha megtudod, akkor nem is akarsz többet hallani felőlem...
- Ezt meg miből gondoltad?
- A lányok azt szeretik, vagy azt tartják ideális pasinak, aki maximum 2 évvel idősebb náluk.
De te is csak 2 évvel vagy idősebb nálam!
- Igen, de nem sokára 3-al...
- Ne csináld már, Peter! Ha megmondtad volna, lehet, hogy egy kicsit többet gondolkoztam volna rajta, de ugyan ez lett volna a helyzet.
- Sofia! Én nagyon szeretnék járni veled! Kérlek! Bármit megteszek!
- Hmm... Még meggondolom. Holnapig még van időnk.
- Öhm... Ma este hét?- alkudozott.
- Holnap reggel.
- Este nyolc?
- Holnap este? Rendben!
- Nem! Ma este!
- Akkor nem.
- Akkor ma este kilenc?
- Holnap reggel nyolc!
- Ma este 10!
- Hajnal 6.
- Ma 11?
- Holnap hajnal 2!
- Éjfél?
- Éjfél.
- Várj, mit mondtál? Éjfél?
- Igen, éjfélkor!
- Azt meg hogy?
- Majd megtudod!
- De... Facebookon, vagy twitteren, esetleg máshol?
- Majd megtudod!
- Oké.
Ezzel visszavette a pólóját, és még hozzátette:
- A válaszod igen, vagy nem lehet, és én azt a szalagavatóra is ki fogom terjeszteni.
- Biztos?
- Nem.
.jpg)