Díj

Sziasztok!
Ma megkaptam a blog első díját! Ezen kívül még egy másik bejelenteni valóm is van: elértük az 500 oldalmegjelenítést!!! Nagyon szépen köszönöm!

Nagyon szépen köszönöm a díjat, Nonci-nak

10 dolog rólam:

1. Szeretek írni.

2. Szeretek olvasni.

3. Szeretek rajzolni.

4. Szemüveges vagyok.

5. Az első blog, amiben benne voltam, a testvérem blogja volt.

6. A kötelező olvasmányt olvasom, és nagyon unalmas!

7. Szeretem a Union J-t. 

8. Szeretek kézműveskedni.

9. Szeretek kosarat fonni.

10. Szeretek karkötőket fonni, készíteni.

10 kérdés:

1. Mióta vagy Directioner? Mióta kijött a One Way.
2. Olvasod a blogom? Eddig nem tettem, de megtetszett a történet, és már fel is iratkoztam!
3. Sportolsz? Ha igen, mit? Szeretek úszni, gördeszkázni, görkorizni, de amúgy nem sportolok.
4. Melyik a kedvenc 1D számod? One thing.
5. Walt Disney vagy Pixar? Walt Disney.
6. Hány posztered van a falon? 8
7. Szeretnél tetoválást? Nem.
8. Hova szeretnél eljutni? Párizsba és Londonba.
9. Mi a kedvenc városod? Nincs.
10. Mit szeretsz a legjobban csinálni? Olvasni.

10 kérdés, amit én teszek fel:
1. Mióta blogolsz?
2. Szeretnél külföldre utazni?
3. Fantasy vagy Fanfiction?
4. Blog vagy napló?
5. Tornacipő vagy magassarkú?
6. Nyaklánc vagy karkötő?
7. Smink vagy körömlakk?
8. Mi a kedvenc állatod?
9. Kék vagy fehér?
10. Lila vagy zöld?

5 blog, akiknek küldöm:
1. http://csuszkabogyo.blogspot.hu/
2. http://kettosszemelyiseg.blogspot.hu/
3. http://eztnemhiszemel-btrstory.blogspot.hu/
4. http://a-sose-mulo-nyar.blogspot.hu/
5. http://felemelkedesek2.blogspot.hu/

11. rész- A koncert

Sziasztok!
Bocsi, hogy ennyit késtem a résszel, de remélem tetszeni fog! :) Jön egy új szereplő is, ő Peter Flooe. (*A csillaggal jelölt, dőlt betűvel írt részek az író szemszögéből vannak írva.*)

*Oli szemszöge*

Miért mindig én tartom a fejemben a

koncerteket? Én már a ruhámat is kiválasztottam, mint mindig... Bár minden napra kiválasztom... Ez amolyan szokás. Kiskoromban megszoktam, hogy anya mindig kikészítette este a másnapi ruhámat, és én is megszoktam. És olyan megnyugtató érzés volt reggel, hogy mindig, amikor felkeltem, már az ágyam mellett volt a ruhám, és rögtön fel tudtam öltözni, nem úgy, mint Ya Ou, aki minden reggel legalább fél órát áll a szekrénye előtt: "Ezt veszem fel. Ja, nem. Hanem ezt. Mégsem. Igen, ez jó lesz. Ne! Ez tegnap volt rajtam!"... A kedvencemben megyek: a hangszórós tapadós nadrágomban, és egy fehér trikóban. Azt hiszem, itt fogom tölteni az egész napot, hogy a koncertre friss legyek. Így szoktam egy kicsit kímélni magam a srácoktól. Néha tudnak idegesítőek is lenni. Azt hiszem, nézek egy filmet. A moziban.
Lássuk csak, mit adnak ma este. Hmmm... Ez jó lesz! Lássuk csak a jellemzését: megható, romantikus, elgondolkodtató. Ez pont jó, mert néha ilyeneket is kell nézni. Minden esetre berakok egy csomag zsepit. A könyvet már olvastam, és remélem, a film is jó lesz. Mi??? Már délután két óra?

*Ya Ou szemszöge*

-Srácok! Srácok! Srácok!- rohantam körbe a házban, a srácok után kutatva. Benny és Sziki meglett. 

- Mi van már, Ya Ou?- kérdezték egyszerre. 

- Most hívott a menedzserünk, hogy a holnapi koncert ma lesz megtartva. Egy óra múlva ott kell lennünk. Nem tudjátok, hogy hol van Oli és Sofia?

- Együtt mentek el?- kérdezte Benny.

- Nem tudom, de remélem, hogy nem!- mondtam.

- Sofia!- most pedig Sofiát és Oli-t kerestük.- Olivér! Merre vagytok?

*Sofia szemszöge*

Neee! A srácok hívnak, de még úgy maradnék egy kicsit! Vajon mit akarnak? *Sofia meglátta az uszodához tartozó erkélyt, és ekkor eszébe jutott a helyes megoldás, amivel mindenkinek jó lesz.* Kiállok az erkélyre 2 percre, a 40 °-ba, és meg is száradok! Ez azért jó ötlet, mert akkor a fürdőruhámra fel tudom venni az erre az alkalomra felvett szakadt farmert és festékes pólót. Ez által még vissza tudok jönni úszni (,ha nem olyan fontos a dolog), vagy esetleg mondhatom nekik, hogy "Jó, egy pillanat, átveszem ezt a béna ruhát, valami másra!". Mikor megszáradtam, lerohantam a lépcsőn, és megkérdeztem, hogy miért kerestek. Ott álltak előttem hárman(Ya Ou, Sziki és Benny), és bámultak rám, mint aki még nem látott fehér embert.
- Mi van? Mit bámultok? Hahó! Srácok!
- Öööööö...
- Igen?- kezdtem türelmetlen lenni.
- Gy..gy..gyors..s..san kapj f..f..fel valami cs..cs..csinibb ruhát, m..mert k..koncert..t..tünk lesz... Most...- dadogott Benny.
- És erről nekem miért nem szóltatok hamarabb?
- Mi is csak most tudtuk meg, hogy holnap lesz egy koncertünk.- felelte Sziki.
- Akkor most ma vagy holnap? Srácok! Mi van veletek? Teljesen összezavartok!
- Mi a hézag srácok? De csini ma valaki!- lépett be Oli, és a második mondata rá is világított a válaszra, amit vártam. A tapadós póló, és a szakadt sort a fiúknak "szép látvány". És ők mégiscsak pasiból vannak!
- Az a hézag, hogy nem tudják eldönteni, hogy mi van, és ne bámuljatok már!- most már kezdett nagyon idegesíteni, hogy így bámultak.
- Srácok! Tényleg ne bámuljátok! És mit nem tudtok, hogy mi van?
- Azt mondta a menedzserünk, hogy nem holnap lesz a koncert, hanem ma, és menjünk minél hamarabb. Amúgy négykor kezdődik. És annyi ruhát vigyünk, mint amennyi dalt éneklünk, mert a dalok közt lesz egy-egy percünk átöltözni... Addig pedig mindig valakit bemutatnak, vagy nem tudom... Majd elmondják.
- Akkor mire várunk még? Mennyit is éneklünk? Troublemaker, Embertelen dal, Fire, Scream, Nád a házam teteje és a Happy. Ez hat dal, akkor öt ruhát kell vinnünk.- jelentette ki Ya Ou.
- Miért csak ötöt, amikor hat dal van?- kérdezték a többiek értetlenül.
- Talán mert a hatodikban mész?- kérdeztem én is egy kicsit értetlen módon tőlük.
- Igazad van, de bocsi. Nálunk van egy szabály: Kérdésre nem kérdés a válasz!
- Jó, bocs, nem tudtam, de menjetek, öltözzetek át és szedjétek össze a ruháitokat!
- Oké, de te is!- tanácsolta Ya Ou.
- Mi? Én nem fogok fellépni! Nekem csak az a ruha kell, amibe megyek!- tiltakoztam.
- Tényleg. Akkor meg azt vedd fel, de siess, hugi! Ugye nem baj, ha így szólítalak?- kérdezte Ya Ou.
- Nem, de ha így haladunk, akkor le fogjátok késni a koncerteteket!- erre már tényleg elmentek öltözni, és én is. Egy nemrég még divatos, halványkék ruhát vettem fel, aminek a szoknya része elöl rövidebb, hátul pedig hosszabb. Ehhez a ruhához nem is kell övet felvenni, mert ez pont úgy jó, ahogy van. Egy majdnem ugyanilyen színű sarut vettem fel hozzá, hogy látszódjon a pedikűröm, amit még a szülinapomra csináltattam. Az is illik ehhez a ruhához színű, mivel ezt viseltem a szülinapomon is. A manikűrömet azóta már lemostam, mert nem nagyon tetszett, de fehérre lakkoztam ki, és körömmatricát is tettem rá. Furán, de befontam a
hajam, de csak egy, nagy tincset. Egy halvány sminket is feldobtam, ami kicsit fagyos hatású lett. Mikor leértem, még senki nem volt lenn. Aztán sorba jöttek: Sziki egy kis, iskolatáska-félével, Benny egy hűtőtáskával(?), Ya Ou egy közepes méretű sport táskával és végül Oli... bőrönddel???
- Olivér, ugye tudod, hogy nem most megyünk világ körüli turnéra?- kérdezte Ya Ou, Oli felé nézve.
- Miért? Olyanra is megyünk?- szólt közbe Benny és Oli egyszerre.
- Nem! Pont ez az! Nem egy évre megyünk, hanem egy koncertre, ahova hoznod kell 5 nadrágot, és 5 felsőt!
- Hát... Ez csak annyi...- erre a magyarázatra a fiúk még mindig hitetlenkedve néztek rá.- Mi van? Ti nem szoktatok kiegészítőket felvenni? Például ha leszakad az eső... Vagy netán-, mivel télen nem volt hó,- leszakad a hó? Ezért van nálam még bőrdzseki is!!!

*Fél óra múlva, a koncert helyszínén, a Városligetben*

- Megjöttünk!- mondták egyszerre a fiúk.

- Éppen időb... Ki ez a lány? 

- Miatta értünk ide időben. Ha ő nem lenne, akkor mi még mindig otthon pihennénk a kanapéban, és néznénk a TV-t... 

- Jó, jó, de ki?- kezdett kicsit türelmetlen lenni a fiúk menedzsere, úgyhogy, gondoltam, segítek egy kicsit...- Fiúk, és ezt megbeszélem vele, ti pedig menjetek be a sátorba, és csináljatok, amit akartok!

- Jó napot! Sofia vagyok. Ya Ou szülei fogadtak örökbe, Londonban, de utána 2 évvel elváltak. Szóval Ya Ou és én fél-tesók vagyunk... 

- És miért vagy itt, ha Londonban élnek Ya Ou szülei, és te is londoni vagy? És miért magyarul beszélsz?

- Azért, mert Ya Ou apukája - ,akinél én is laktam - munka nélküli lett. Ezért Ya Ou anyukája azt mondta, hogy el kell költöznünk, és mivel én magyart tanulok és tanultam, ezért költöztünk ide, és valamilyen véletlen folytán, pont melléjük költöztünk, az ikerházba...
- Ááá! Már értem!- ezzel hátat fordított és elindult a fiúk után.
- Várjon egy kicsit!
- Igen?- kérdezte egy kicsit úgy, mint akit egyáltalán nem érdekel, amit mondani akarok...
- Amíg a fiúk átöltöznek, addig ki/kik lesznek a színpadon?
- Hát... Először valami iskolából jönnek, és énekelnek valamit, aztán pedig jön Caramel, utána pedig még nincs senki. Miért kérdezed? Ismersz valakit, aki énekelhetne?
- Tulajdonképpen én szerettem volna...
- És mit?
- Kettőnél is szeretnék, a Fire, és a Scream előtt. A Fire előtt a Let it go-t, a Scream előtt pedig a Cup song-ot.
- És ezt te találtad ki? Szó se lehet róla!
- És miért nem?
- Mert senki sem ismer, senki sem tudja, milyen hangod van, és nem is próbáltál...
- A ByTheWay ismer. A próba nem számít, és *elkezdtem énekelni a Let it go-t*.
- Wow! Fel vagy véve!
- Micsoda? Ezt meg hogy érti?
- Úgy értem, hogy sztárt csinálunk belőled! Tudod, koncertek, lemezek, demók, stb.
- Mi? De én nem ezt akartam! Én csak énekelni akartam, és megtapasztalni, hogy milyen fellépni, sok ember előtt... De talán egy-két dal és egy-két demó belefér.
- Magyarul próbaidős énekes akarsz lenni. Nem igaz?
- Az meg mi?
- Az, hogy írunk neked pár dalt, felvesszük, így lesz pár demód, amit elviszünk egy lemezkiadóhoz. Ha ők visszadobják, akkor ennyi, vége. Ha viszont kérik, hogy csináljunk egy normális lemezt, akkor nyertél, és híres lehetsz!
- De én nem szeretnék híres lenni! Én csak énekelni akarok, azt szeretném, ha a világ véleményt mondana a hangomról, és majd még utána eldöntöm, hogy híres akarok-e lenni!
- Jó, jó, nem kell egyből bekapni! Segítek, a demódat elkészítjük, és elvisszük pár helyre, és ha az emberek veszik, akkor jó hangod van, és majd még többet akarnak.
- Jó, ez így jó lesz, de nem szeretnék nagyon sokat...
- Jó. Meg lehet oldani, de ez a jövő. Most koncert álljunk-, *nevetett*, érted, koncert álljunk, nem koncentráljunk- a koncertre. Milyen dalt tudsz még? A Scream-et tudod?
- Persze, hogy tudom!
- Jó. Ha a fiúk beleegyeznek...
- Kérem szépen, hogy a fiúk ne tudjanak róla!!!
- Jó, akkor nem szeretnéd elénekelni a Scream-et a fiúkkal?
- Micsoda??? Ilyet is lehet?
- Persze!

*Fél óra múlva*

Már elkezdődtek a próbák. A srácok bemelegítenek a sátorban. Nem sokára én is megyek, csak előbb körbenézek. Itt mindenfelé árusok vannak. Most jöttek, és nagyon drágán adnak mindent. Szerintem szólok a fiúknak, hogy dodzsemezzünk egyet.

- Srácok! Jöttök dodzsemezni?

- Persze!- Sziki.

- Naná!- Oli.

- Hozol kaját?- Benny.

- Ja.- Ya Ou.
- Oké. De előtte lenne még egy kérdésem...
- Miért? Mi volt az előző?- kérdezte Oli.
- Eddig két kérdésem volt. Az elsőt kitárgyaltuk, ami az volt, hogy miért jössz bőrönddel. A második, hogy megyünk-e dodzsemezni.
- Á! Már értem. Halljuk a következőt!
- Benny!
- Igen?- fordult felém tele szájjal.
- Miért hűtőtáskában hoztad a ruháid?
- Azok nem a ruháim! Az a kaja, mert itt drága a kaja!
- Értem. De akkor hol vannak a ruháid?
- Szikiné
- Hogy fér bele a ruhátok egy olyan kicsi táskába???
- Nem tudom. Ő pakolt be. És kifogytál!
- Mi?
- Na jó! Mivel ez az első komolyabb napod, még nem vesszük olyan komolyan a szabályokat.
- Vannak szabályok?
- Igen, és már is megszegtél egyet.
- Melyiket?
- Ne kérdezz már ennyit!!! Azt, ami arról szól, hogy egy nap tőlünk, vagy velünk kapcsolatos kérdéseket max. ötször tehet fel az, aki velünk egy házban lakik.
- Már értem. Bocs.
- Menjünk már, mert mire odaérünk, már itt lesznek a Wayerek, és letámadnak!
- Go! (Menjünk!)

*Peter Flooe szemszöge*

- Kedves Wayerek! Kérem, foglalják el a helyüket, mert a koncert hamarosan kezdődik! 3... 2... 1... Ééééééés... Ők a BYTHEWAY!!! 

És felcsendült a Troumblemaker. Egyszer régen, egy messzi, messzi galaxisban... Ja, nem... Ez nem a Star Wars. Szóval, valamikor régebben a barátnőm, Kata, megkért, hogy vigyem el egy ByTheWay koncertre, és én azóta vagyok Wayer. A barátnőmmel 2 hétig jártunk, két hónapja azt gondolta, hogy elég voltam neki, ezért szakított velem. Azóta majdnem minden ByTheWay koncertre elmegyek, ami viszonylag közel van, és olcsón/ingyen. A maira is eljöttem, mert itt lakok a Városligettől nem messze. Mindig ugyanazokat a dalokat nyomatják, és ez egy kicsit kezd már unalmas lenni. Remélem, most lesz valami extra dolog benne. Hey! Most meg hova mennek? Miért mennek le a színpadról? És kik ezek, akik feljönnek a színpadra? Ja, ezek iskolások, és énekelnek valamit...
- Szeretnénk énekelni egy dalt, amit egy rekordkísérletre tanultunk meg. Ez a Mi dalunk!
Erről már hallottam, tavaly állítólag nem sikerült, az ideiről még nem tudok semmit. 
- Csak a távolság választ el minket, semmi más,
Csak a holnapról álmodtunk, és ez nem vitás.
Millió szándék, sok cél, s végül csak egy a dal,
A szívedben őrizd, és ezt vidd el magaddal!- hallatszott. Amikor egy osztály énekli, nem annyira jó, mint mikor hárman éneklik, neked, és ami az énekben van, úgy is gondolják. Nekem például ez volt a ballagási ajándékom. A húgom, az öcsém, és a legjobb haverom összeálltak, és elénekelték nekem. A távolság? Hát... A Balatonnál laktunk, és én ide jöttem suliba... Na de mindegy, mert jön is a ByTheWay, a következő dallal: Az embertelen dal. Ez az egyik kedvencem, a saját dalaikon kívül. 
- Volt egy faltól-falig ház,
Ó, ez embertelen gáz!
És volt egy huszonéves láz,
Ó, ez embertelen gáz!
Kezd beindulni a hangulat, és egyre többen jönnek. És át is öltöztek a fiúk? Már értem, hogy miért mentek le!
- Most pedig következzen valaki, akit még senki sem ismer, egy nagyon is ismert dallal!
- Let it go, let it go
Can't hold it back anymore
Let it go, let it go
Turn my back and slam the door.

Ez meg ki lehet? Egy szőke lány. Egyenlőre háttal áll. Nem is biztos, hogy meg fog fordulni. Nagyon szép hangja van. Mindenki csak áll, tátott szájjal, és várja, hogy mikor fog megfordulni. 

- Standing frozen in the life I've chosen

You won't find me, the past is so behind me
Buried in the snow.

Let it go, let it go
Can't hold it back anymore
Let it go, let it go,
Turn my back and slam the door
And here I stand
And here I'll stay
Let it go, let it go
The cold never bothered me anyway.

Igaza van. Igazat énekel. "You won't find me" ("Nem fogsz megtalálni engem"). Nem fogom megtalálni. 

- Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!- mondta, mielőtt megfordult volna, és lesétált a színpadról. De még mindig nem fordult meg. 

- Hát... Ezek után nehéz megszólalni... Mintha maga Demi Lovato jött volna el ide, és énekelte volna el nekünk a Let it go-t! Csodás volt!- mondta a műsorvezető. - És most következzen a ByTheWay, az egyik legújabb slágerrel, egy magyar előadótól, Király Viktor- Fire!

A fiúk lassan felsétáltak a színpadra, és nem énekelni, hanem beszélni kezdtek. 

- Kedves Wayerek! Mielőtt elénekelnénk a következő dalt, tudnotok kell, hogy ennek a lánynak tényleg nagyon jó hangja van. Nem tudom, hogy itt van-e még, vagy éppen menekülni próbál a negatív kritikák elől, amit szerintem nem kéne tennie, mert egyszerűen nem tudunk rá semmi negatív kritikát mondani! Remélem, még itt van, és ha szépen kérjük, illetve hangosan kinyilvánítjuk a tetszésünket, akkor énekel még nekünk. Háromra mindenki kiáltsa, hogy "Énekelj!" 1... 2... 3... ÉNEKELJ! Reméljük, hallotta, és most következzen a Fire!

Olyan jó lenne, ha tényleg visszajönne, és énekelne. Az sem lenne baj, ha ugyanezt énekelné. 

*Ya Ou szemszöge*

*Pár perccel később, mikor elhangzott a Fire utolsó hangja is*

- Na srácok, készen álltok?- kérdeztem, de már nem a mikrofonomba mondtam.

- Gyerünk!- erre a mondatra egyszerre kezdtünk el lerohanni a színpadról, be a sátorba, lekaptuk magunkról az összes ruhát, és elkezdtük felrángatni a nadrágunkat. Mikor én már felhúztam, Benny épp csak elővette, Oli félig felhúzta, Szikinek pedig már csak be kellett gombolni, és becsatolni az övét. 

- I've got my ticket...- hallatszott. 

- Srácok! Ez a Cup song! Benny! Van nálad 4 pohár?

- Persze!- húzta elő a hűtőtáskából. 

- Mehetünk?- kérdeztem, mikor Benny kiosztotta a poharakat.

- Go!- ahogy Sofia mondaná. 

Felrohantunk a színpadra, félig nadrágban, félig nadrág nélkül... Nem baj! Megérte! Megtudtuk, ki az. Legalább is azt hittük. Álarc volt rajta, és háttal volt a közönségnek. Leültünk a színpadra, és bekapcsolódtunk. Adtuk a ritmust, és halkan, mikrofon nélkül mi is énekeltünk. Úgy látszik, szegény nagyon meglepődött, mert felénk fordult, és egy percre abba is hagyta az éneklést. 

- Folytasd!- biztattuk. 

- When I'm gone, When I'm gone...

Nagyon-nagy tapsot kapott a végén.

- Egy perc szünetet kérünk még a Scream előtt, addig is jöjjön Molnár Ferenc Caramel!

A lány lefutott a színpadról, mi pedig utána. 

- Hey! Várj meg!- nem fordult meg, csak futott és futott. 

*Peter szemszöge*

- Ouch!(Áu!)- mondtam, mikor a földön találtam magam, és végre kinyitottam a szemem. Miután valaki nekem jött, és elestünk. 

- Sorry, but... (Elnézést, de...)- próbálkozott a szőke lány, aki az előbb még a színpadon énekelt. 

- Te vagy az? Gyönyörű hangod van! Miért bújsz álarc mögé?- erre nem mondott semmit.- Uhh... Bocsi. Be sem mutatkoztam. Peter Flooe vagyok. És te?

- Sofia.

- Sofia! Meghívhatlak egy fagyira, vagy valamire?

- Köszi, de most nem, bocsi. Rohanok...

- Azt látom...- ez a fél mondat feloldotta a beszélgetést, és mind a kettőnknek mosolyt csalt az arcára...

- Hey! Hey!!!- kiabált a ByTheWay, mire a lány elfutott. 

- Hey, hey, hey! Fiúk! Kit kerestek?

- Szia! Egy lányt, aki most énekelt a színpadon. 

- Áh... Értem. Ha adtok nekem egy-egy autogramot a fehér sapimra, mivel én is Wayer vagyok, megmondom, hogy merre ment. 

- Parancsolj!- dedikálták a sapim.

- Köszi! Arra futott, és azt hiszem, előletek... 

- Miért futott volna előlünk?

- Nem tudom... 

* Oli szemszöge*

- Szerintem menjünk vissza Sofiáért!

- Kiért? Azt mondtad, hogy Sofiáért?- kérdezte a srác, akibe belefutottunk.

- Igen, miért?

- Ja, semmi... Csak úgy... Nagyon szép név.- ez egy kicsit fura volt...

Mikor visszaértünk,megkérdeztük a keverőpultnál, hogy hol van, mert azt mondta, hogy ott lesz.

- Elnézést. Hol van Sofa?- kérdeztük a sráctól, akinek bemutattuk Sofiát.

- Nem tudom... Elment. 

- Fiúk! Folytassátok a koncertet! 3... 2... 1... 

- Why can't I get you of my bed why can't I get you out of my mind --no..

I've never ever seen a girl like you who making me feel I say whooo
I'm just looking at you and your eyes are shining crystal clear
I was tryin' to get your phone number when you somehow simply disappeared.

Mikor én jöttem a Rap résszel, a fiúk mindenfelé keresték a lányt. Aztán meglátták a tömegben. Mikor vége lett a dalnak, bejelentettük:

- Sajnáljuk, de a mai koncertnek itt a vége, találkozunk legközelebb!

Még dedikáltunk egy-két dolgot, aztán mentünk a lány után. Csak futott, és futott. Nem állt meg. Aztán eszembe jutott, hogy én hoztam a gördeszkám. Visszarohantam érte, és felpattantam rá. A Hősök terén így utol is értük a lányt.

- Kérlek, állj meg! Nem szeretnénk semmi rosszat! Nagyon szép hangod van! Hogy hívnak?- miközben ezt elmondtam neki, szépen, lassan lehúztam az álarcot az arcáról, és a fiúk is ideértek.

- Sofia?- kérdeztük hárman, mert Ya Ou ezt kérdezte:

- Hugi? 

- Ne, srácok! Most hadd maradjak egyedül!

Főoldal

Szereplők

Sziasztok!
Hoztam egy összefoglaló bejegyzést, a szereplőkről.

A főszereplő:
Sofia Crew, Sofi
Kor: 17
Kedvenc banda: ByTheWay
Kedvenc szín: fehér
Magamról: zongorázok, gitározok és énekelek. A zenélésen kívül szeretek úszni, és néha kimenni a parkba, sétálni, csak úgy.













További szereplők:
Ya Ou Feng, Ya Ou

Kor: 20
Kedvenc banda:- 
Kedvenc szín: fekete
Magamról: szeretek zenélni, és a húgommal lenni, akiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. 











Patocska Olivér, Oli

Kor: 18
Kedvenc banda: a mienk: a ByTheWay
Kedvenc szín: zöld
Magamról: ide mit írjak?










Szikszai Péter, Sziki

Kor: 22
Kedvenc banda:- 
Kedvenc szín: türkiz
Magamról: én vagyok a legidősebb a bandában, és talán a legkomolyabb is.











Vavra Bence, Benny
Kor: 17
Kedvenc banda: nem tudom, miért, de valahogy nincs
Kedvenc szín: barna
Magamról: Szeretem a kaját!!! <3 <3 <3













Peter Flooe, Peter, Peet
Kor: nem publikus, de 16
Kedvenc banda: ByTheWay
Kedvenc szín: kék
Magamról: 10 évesen költöztünk Magyarországra a szüleimmel, Amerikából. Azóta itt élek. "Wayer szív, Wayer lélek, Wayer leszek, amíg élek!" Szeretek énekelni, gitározni és dobolni is.

10. rész- A titkos hely

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Jó olvasást!

"- Igen? Én sosem hívnám el a fél-testvéremet csónakázni, naplementekor, vagy este!!!

- Tényleg? Na ne! És ezt mivel magyarázod?- mutattam meg neki a cetlit, amit Sofi írt."

*Ya Ou szemszöge*

Nem értem, miről magyaráz ez a Ben gyerek, de nekem nem nagyon tetszik. Én nem vittem sehova Sofi-t, és nem is fogom, kivéve, ha testvér-nap lesz. Megmutatta a cetlit,amit Sofi írt. Rájöttem, hogy ki vitte el. 

- Ben!- Azonnal öltözz fel, sejtem, hogy ki vitte el.- Csónakázni megyünk!- mondtam.

- Mi??? Veled??? Az kizárt!!!!

- Meg akarod találni a barátnőd, vagy sem!- erre már elindult, és 10 perc múlva én az evezővel, ő pedig teljes menetfelszerelésben állt az ajtó előtt. 

Elindultunk, és mikor már láttam őket, elkiáltottam magam:

- Vavra Benedek!!!!!- igen, ilyenkor a Bence túl kisfiús szóval vagy Benjámin-t mondok, vagy Benedeket. Mivel a Benedeket kevésbé szereti, azt mondtam. 

*Benny szemszöge*

Szívás... Megtaláltak.

- Meneküljünk!-mondtam Sofia-nak. Pedig jól el voltunk. Kb. ilyen(->) fejet vághattam közben, de nem baj... Aki ismer, az eltűri. :) Bemenekültünk az én titkos helyemre, ami így már nem lett titkos... De Sofia-nak úgy is megmutattam volna. A nádasban van egy hely, ahol nincs víz. Egy nagyon apró sziget. A csónakot is be szoktam húzni a szigetre, hogy ne vegyenek észre. Akkor is alig férek el. Úgyhogy  Sofi-val sem fogunk elférni, ha a csónakot is bevontatjuk. Inkább hagytam az egészet. Ez nagy hiba volt 2 szempontból is: 1. Sofi most már tudja a titkos rejtekhelyem, 2. Ya Ou-ék már majdnem utol értek.

Mindenkinek van egy titkos helye ebben a házban, vagy a telken. Azért van, hogy tudjunk egyedül lenni...

*Sofi szemszöge*

Miután "lebuktunk" Benny-vel és sikerült elmenekülnünk, felrohantam a szobámba. Reggelig ki sem jöttem onnan. Reggel pedig fogtam egy kis táskát, beledobtam egy törölközőt, egy fürdőruhát, egy könyvet és a telefonomat az igazolványtartómmal együtt. Elindultam a strandra. Aztán eszembe jutott: merre van egy strand? Alig léptem ki a szobából, meghallottam Ya Ou és Ben hangját. Vissza a szobába nem mehettem, mert mi van, ha Ben ide jön? Még szerencse, hogy mikor megérkeztünk tegnap, Szikinek -aki akkor még ismeretlen volt- volt ideje megmutatni a lakást. Minden zugra emlékszek. Minden szobához kaptam egy kulcsot. Gyorsan berohantam a játékterembe, és bezártam, hogy nyerjek egy kis időt, ha ide akarnak jönni. A teremben van egy ajtó, ami mögött senki sem tudja, mi van. Oda mentem be. Nem is tudom, miért, de nem bántam meg. Megtaláltam az én "strandomat". Egy nagy úszómedence, öltözőkkel. Ez lesz az én búvóhelyem, olyan, mint a srácoknak! Sziki-é a parton a "bokor-terem", Benny-é a tó kis szigete. A többiekét még nem tudom, de kiderítem! Huh. Jött valaki a játékterembe! Egyedül van. És valamit szétszed, vagy nem tudom... szerel. Kinéztem a kulcslyukon, és Ya Ou-t láttam, amint a biliárd asztalt szereli szét. Pontosabban az alját. De mit csinál? Nála van a telefonja, egy zseblámpa és egy könyv(?). Bemászott az asztal aljába. Már tudom! Ez az ő titkos helye, ahova el szokott bújni, hogy egyedül lehessen!!! Akkor már csak Oli-ét kell kiderítenem. Akkor vegyük még egyszer: Sziki-é a parton a "bokor-terem", Benny-é a tó kis szigete és Ya Ou-é a biliárd asztal aljában lévő kis lyuk. Oké. De most ne ezen gondolkozzunk! Úszni jöttem, nem gondolkozni! Be is zártam az ajtót, ha már titkos a búvóhelyem, akkor legyen tényleg titkos! Gyorsan bementem az öltözőbe, és átöltöztem. Egy "ombre-hatású", azaz színátmenetes lila-kék tankinim van. Letusoltam, mert nekem szokásom úszás/strandolás előtt tusolni. Az volt a fura ebben az egészben, hogy senki nem használja, mégis működik!!! Beléptem a lábmosóba, ami kellemesen meleg volt. Ebből következtettem, hogy a víz hideg lesz. A hideg vizes medencék pedig általában a mély medencék. Ez pont jól jött, mert ilyen vízben szeretek úszni. Úsztam pár hosszt, utána pedig csak úszkáltam. Az úszkálás már nem az a komoly úszás, mint amikor a hosszokat úszod, hanem az, amikor már csak úgy céltalanul vagy a vízben. Kitámaszkodtam a medence szélére, és néztem a falat. Ekkor eszembe jutott valami, és kimásztam a vízből és magam köré csavartam a törölközőm. Egy ilyen "uszodában" általában van büfé is. És ha működik az uszoda, akkor tuti, hogy ott van kaja, max. nincs büfés néni. Ezért átkutattam az egészet a büféért. Rá is találtam. Egy szinttel föntebb volt, a tetőtérben. Ide csak az uszodából lehet feljutni.

Eldöntöttem, hogy egy sültkrumplit eszek ketchup-al. És persze egy shake-et is iszok mellé, az úgy az igazi. :) Meg is sütöttem a krumplit magamnak, és mellé raktam a ketchup-ot. A shake-géppel megszenvedtem. nem tudtam bekapcsolni! Aztán, mikor sikerült bekapcsolni, azzal szenvedtem, hogy hogy kell leállítani. Már az összes lehető gombot megnyomtam, és végre leállt! Jó sok shake-em lett... Elég lesz egy hétig! 

*Az író szemszöge*

Amíg Sofia szépen, csendben elfogyasztja a reggelijét, addig nézzünk át egy kicsit Oli-hoz!

* Oli szemszöge*

Mivel ma senki sem hajlandó velem eljönni a konditerembe, ezért úgy döntöttem, ellátogatok a titkos helyemre. Olyan régen voltam már ott! 

- Eeegy... Piknik kosár, tele kajával. Neeeeeeeee!!! Hol a kaja??? Na jó, megyek, megnézem a hűtőben! Egy sültcsirke, nem. Ez sem. Nem-nem! Ne, de jó! Most rendelhetek! De mit, és honnan?- körülnéztem a konyhában, hátha találok valami "jelet", ami segít dönteni, hogy honnan rendeljek. Egy pár evőpálcika és egy kínai tál segített eldönteni.- Oké, akkor a mai "regbéd"(reggeli+ebéd=regbéd) kínai lesz! Tudom is, hogy mi! A múltkor az a hús nagyon finom volt. De ahhoz kell egy kis rizs is, meg az a savanyúságnak elkészített babcsíra.- meg is rendeltem, és eltettem a tállal együtt. - Két üveg ízesített ásványvíz is kell, hogy ne haljak szomjan! 

-Szia! Bocs, zavarlak?

- Ja, nem, csak hangosan gondolkozok...- erre nem számítottam! Nem mi lakunk egyedül a házban... Sofia anyukája nem tudta magát elfoglalni, vagy csak szimplán éhes lett. Ez szuper! Én pedig épp a konyhában tanyázok egy piknik kosárral.- Akkor... Én mentem is! Örülök, hogy találkoztunk!- és már is a szobámban voltam. Egy telefon a kosárban, és kész is vagyunk. El is indultam kifelé, az erdő felé. Igen, az én titkos helyem az erdőben van. Nem tudom, hogy a többieké hol van, de szerintem az erdőre nem is gondoltak, mert én eddig még nem találkoztam velük... Van egy szép faház az erdőben, amit valószínűleg az előző tulajdonos épített, mert már itt volt... Én egy kicsit felújítottam, hogy lakható legyen, és még wifi is van!!! Mikor felértem, háromszor pittyent a telefonom. Jött három üzenetem Facebookon. Az első: Benny, a második: Sziki, a harmadik: Ya Ou. Mind a hárman ugyanazt írták: "Tudtad, hogy holnap koncertezünk???" A válaszom csak ennyi volt: "Nem, nem tudtam!!! Csak már egy hete erről a koncertről beszél a TV!!!" Na, igen. A nagy kockák, és egyik sem tudja, hogy mikor lesz koncertünk... Ezt a témát teljesen kiveséztük:

- Jöhet velünk Sofia?- Ya Ou.

- Hol lesz?- Ya Ou.

- Mikorra kell menni?- Sziki.

- Mit fogunk énekelni?- Sziki.

- Lesz kaja?- Benny.

- Lesznek rajongók, akik csokit dobálnak nekünk a színpadra?- Benny.

Ezek teljesen egyértelmű kérdések, és teljesen logikusak. Mi? Logikus??? Az utolsó kettő nem. Na, mindegy. Mindre válaszoltam:

- Igen.

- A Városligetben.

- 10-kor kezdődik a koncert, de nekünk már 8-ra ott kell lenni.

- A szokásosat.

- Milyen kérdés ez? Amúgy nem tudom. Szerintem csak az lesz!

- Biztos!

Na, igen. Benny-nek a motiváció a legnagyobb kincs!