Sziasztok!
Először is bocsánatot szeretnék kérni, hogy ennyit késtem az új résszel, de mint tudjátok, elkezdődött a félévi nagy hajrá. Sok TZ-t írunk, és röpdogát, a feleletekről és a többiről nem is beszélve. Nekem is alig van időm, és ezért is szeretnék bocsánatot kérni. Remélem nem haragszotok, és természetesen folytatódni fog a történet. De ne higgyétek, hogy nem hiányzik az írás! Nagyon hiányzik. Van egy kis füzetkém, és abba szoktam írogatni. De a nagy részét soha nem használom fel. Most egyelőre egy kis részlettel jöttem nektek. A következő részt szerintem maximum téli szünetben tudom hozni. Addig is... Jó olvasást, és jó felkészülést! Illetve- ha addig nem "találkoznánk"- boldog karácsonyt!
"Egy hideg, decemberi zúzmarás reggelen az ablakban ülve néztem a hóesést. A több 100 000 csillogóan fehér, különböző formájú hópehely szinte egyszerre ért földet. A járdán szánkónyom húzódott végig. Egy kisfiú húzta a szánkót, az utasával, egy Teddy mackóval. A kisfiú nem tudhatta, hogy a vékony, nem egyenletes hó apró dombokat és gödröket formált. Egy ilyen dombnál a plüssmaci lebillent a szánról, és hangtalanul a hóba esett. Mikor láttam, hogy a kisfiú nem vette észre, rögtön felkeltem a jégvirágos ablak mellől. Felvettem a kabátom, és lerohantam a lépcsőn. A bejárati ajtótól nem messze megláttam a macit. De a kisfiú nem volt sehol. A macit felkapva követtem a szánkónyomot, amíg a szánkót is megtaláltam a gazdájával együtt."
"Egy hideg, decemberi zúzmarás reggelen az ablakban ülve néztem a hóesést. A több 100 000 csillogóan fehér, különböző formájú hópehely szinte egyszerre ért földet. A járdán szánkónyom húzódott végig. Egy kisfiú húzta a szánkót, az utasával, egy Teddy mackóval. A kisfiú nem tudhatta, hogy a vékony, nem egyenletes hó apró dombokat és gödröket formált. Egy ilyen dombnál a plüssmaci lebillent a szánról, és hangtalanul a hóba esett. Mikor láttam, hogy a kisfiú nem vette észre, rögtön felkeltem a jégvirágos ablak mellől. Felvettem a kabátom, és lerohantam a lépcsőn. A bejárati ajtótól nem messze megláttam a macit. De a kisfiú nem volt sehol. A macit felkapva követtem a szánkónyomot, amíg a szánkót is megtaláltam a gazdájával együtt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése