24.rész- London- Este minden más

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Bocsi a sok késésért, de új suli, új osztály, új tanárok, stb. Sok minden közbejött most nekem. Nem tervezem feladni az írást, de sajnos szerintem nyáron kívül csak ritkán lesznek új részek. Még a nyarat sem ígérhetem meg... Hiszen a nyár az mindenkinek nyár. A suliban pedig... Szigorú a koli, de igyekszem. Jó olvasást! :)

B.Buttercup

*Sziki szemszöge*

Oli épp egy saját számot írt a szerelemről késő délután, Benny a kajáról áradozva próbált segíteni neki, Ya Ou és Sofia pedig eltűntek. Úgy volt, hogy itt lesznek, vagy nem is tudom. Felmentem a szobába gitározgatni egy kicsit, és megnéztem az e-mailemet. A menedzserünk engem tart a legmegbízhatóbbnak, ezért mindig nekem küldi a koncertfelkéréseket.  Sajnos semmi új levél nem érkezett, ezért egy laza, céltalan sétára indultam volna. Felkaptam egy almát a konyhapultról, és egy kis lapra rövid üzenetet írva az ajtó felé indultam, és kinyitottam. Ya Ou és Sofia ott álltak, feltűnően közel egymáshoz. Kérdőn néztem rájuk, mire kitaláltak valami baromságot magyarázatként. Valami olyat, hogy ők testvérek és szeretik egymást testvéri szeretettel, stb. Nem nagyon hittem el, mert furán viselkedtek. Ennek ellenére elmentem sétálni, mert jól esett egy kicsit kikapcsolódni és kiürített fejjel róni az utcákat. A nap késői sugarai miatt narancs és vöröses fényben úsztak az épületek kimagasló pontjai. A londoni levegőt szívva nem is igazán figyeltem a gondolataimra, teljesen kiürült a fejem. Mikor a nap már majdnem teljesen lement, az ég alja pedig rózsaszínes-lilás árnyalatokban pompázott, elindultam visszafelé. Mikor a házhoz értem, hallottam odabentről fény és hangok szűrődtek ki. Elgondolkoztam, hogy mit keresek ebben a társaságban. Egyszerűen mindenki jól érezte magát. Ya Ou és Oli a csajozós szépfiúk, Benny párja a kaja, és ők így ezzel megvannak szerelem terén. Én pedig egyedül vagyok. Sofia iránt elég sok fiú érdeklődik, tehát ő is beleillik a csapatba. Egyszerűen csak én nem. A gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy hirtelen meleget éreztem a lábamon. Egy csinos lány kutyája a lábamat fának nézte és megjelölt. A lány sűrűn elnézést kért, én pedig csak rámosolyogtam, amolyan biztató, "semmi gond" mosollyal. Miután a lány elment a kutyájával, én bementem a házba, és letusoltam, utána csatlakoztam a többiekhez. Mindenki jól érezte magát, de Sofia és Ya Ou még mindig gyanúsak voltak nekem.

*Ya Ou szemszöge*

A fiúk a Madamme Tussaud's és a London Eye programot is eltolták másnapra, így egész délután csak lazultunk... Volna. Sziki előtt majdnem lebuktunk Sofia-val, de úgy érzem, sikerült kimagyaráznom. Délután mindenki medencézett, pontosabban a fiúk, a lányok pedig az esti sütögetéshez készítették elő a húst, a krumplit és a zöldségeket. Én is segítettem nekik, amolyan "családias" programmá téve ezzel a dolgot. Én komolyan azt hittem, hogy a többiek mind a medencében voltak, de mikor Benny és Oli bejöttek vizesen és zuhanyzás után érdeklődtem Sziki felől, semmit nem tudtak róla. Hát persze! Sétálni ment. Csak én azt hittem, hogy már rég visszajött... Ezért is lepődtem meg, amikor megérkezett. Közös és egyéni sütögetős történeteket meséltünk, volt, amin nagyot nevettünk, közben Benny megpróbált lenyúlni egy kicsit a kikészített zöldségekből, de mindig rászóltunk. Jó hangulatban telt a délután, de mikor Sziki csatlakozott a társasághoz, egyszerűen éreztem, hogy valami baj van. Odamentem hozzá, kérdezősködtem, de végig tagadta. 

Este a sütögetés után megnéztünk egy filmet, teljesen házimozi stílusban, így a sötétben fogtam Sofia kezét. Szegény félt, hogy lebukunk, de engem nem érdekelt. Csak vele szerettem volna lenni. A film közben Sofia a vállamon pihentette a fejét, miközben fogtuk egymás kezét, a film végén, mielőtt felkapcsolták volna a lámpát, óvatosan elengedtem Sofia kezét, mert szegény elaludt a vállamon. Nem szerettem volna durván felkelteni, ezért megvártam, hogy mindenki elhagyja a helyiséget, majd utána elkezdtem simogatni a combját és puszilgatni a homlokát. Egy kis idő után felkelt és megdörzsölte a szemét.

-Mikor lett vége a filmnek? Ennyire elaludtam? A többiek hol vannak?- kérdezte sorban aggódva.

-Hé, semmi baj, kincsem, még csak most lett vége. Felvigyelek az ágyadba?

-Mmm... Nem kell...- dünnyögte a nyakamba fúrva a fejét.-Felmegyek a saját lábamon...

-Ha felviszlek, mondhatom azt, hogy fáradt vagyok és megyek én is aludni.

-Rendben, akkor vigyél fel!

Felálltam és ölbe vettem, mint egy vőlegény a menyasszonyát.

-De akkor tegyél úgy, mintha aludnál.

-Rendben!-mondta, majd kényelembe helyezve magát becsukta a szemét. Odakint a többiek furcsán néztek rám, én pedig felvázoltam nekik a helyzetet, a terv szerint. Sofia-t lefektettem a saját ágyára, mellébújtam és betakaróztunk.

Reggel Sofia azzal ébresztett, fölém hajolva, hogy menjünk el vásárolni, utána pedig az új ruhában
vagy ruhákban csináljak róla képeket.
- Nekem mi abban a jó, ha van rajtad ruha?- kérdeztem félmosolyra húzva a számat, mire ő egy párnát vágott az arcomhoz. Ez a mozdulata verekedéssé fajult, én próbáltam gyengéd lenni, ezért csak csikizem és a takaróba burkolva megöleltem és belepusziltam a nyakába, mire ő feladta a verekedést és hosszas csók után elment zuhanyozni. Közben én készítettem magunknak reggelit, és ellenőriztem, hogy még mindenki alszik. Mindent rendben találtam és nagyon meglepődtem, mikor Sofia egy szál törölközőben sétált le az emeletről. Szájtátva figyeltem, ahogy lépkedett le a lépcsőfokokon, minden mozdulata tökéletes volt. Még nem is felnőtt, még csak most lett 17 éves! De már tökéletes az alakja, a mozdulatai kifinomultak és gyönyörűek. Teljesen belefeledkeztem a látványba, ezért észre sem vettem, hogy Sofi kérdezett valamit. Mosolyra húzta a száját és megcsókolt, ezzel kizökkentve engem az ámulásból. Visszacsókoltam és közelebb húztam magamhoz a derekánál fogva.
- Hmm. Jó válasz.- mondta, én pedig értetlenkedve néztem rá. Hiszen a kérdést sem tudtam, de ő mindenféle magyarázat nélkül csak adott egy gyors puszit a számra és a kávéfőzőhöz sétált.
- Hé! Nem vagy te még ahhoz egy kicsit fiatal?
- Nem ismersz! A kávé létszükséglet.
- Elnézést kívánok, Miss!
- Ajánlom is!- mondta, majd egy kávés puszit nyomott az arcomra és felrohant a lépcsőn. Nem is értem. Teljesen elvarázsol ez a lány. Gyorsan bekanalaztam egy tál müzlit és felmentem utána a lépcsőn. Óvatosan kopogtam az ajtón.
- Kedves Sofia Crew kisasszony, amennyiben teljes a ruházata és engedélyt ad a belépésre, kérem, mondja, és én belépnék a helyiségbe. Illetve még azt szeretném tudomására hozni, hogy a reggelije a konyhaasztalon várja.
- Mi ez a hivatalos fogalmazás, Mr. Ya Ou Feng Ferenc?- tárta ki az ajtót résnyire, így épphogy láttam a nyári pánt nélküli ruhájában.
- Csak szeretnék felöltözni, amíg te megreggelizel, mielőtt elmegyünk...
- Ha te mondod...- mondta kissé csalódott tekintettel.- Lent leszek.
- Mindjárt megyek.

Gyorsan előkaptam egy egyszerű fekete pólót, szaggatott kék farmerrel, magamra kaptam még egy tornacsukát is és a fényképezőgépemet is előkerestem. Megnéztem, hogy fel van-e benne töltve az elem. Azt jelezte, de azért a biztonság kedvéért zsebre tettem egy csomag ceruzaelemet, és úgy mentem le a konyhába. Írtunk egy üzenetet Sofival a többieknek, hogy elmentünk vásárolni.

*Két órával később*

*Oli szemszöge* 

Miután felkeltem, láttam, hogy Sziki már nincs a szobában. A konyhában megtaláltam Sofiáék üzenetét, így "pasinapot" tarthattunk Bennyvel. Ami annyit jelentett, hogy mielőtt még felkelhetett volna, tejszínhabot nyomtam a tenyerébe, filccel rajzoltam az arcára, fogkrémet nyomtam köré, aztán ordítva keltettem fel. Ő pedig ijedtében az összes csapdámba belesétált. Sofia anyukája nem sokára megjelent az ajtóban, ő is felkelt az ordításra, mi akkor pedig már csak nevettünk a történteken. Sofia anyukája csinált nekünk reggelit, amit jóízűen el is fogyasztottunk. Ez a nap is nagyjából semmittevéssel telt, amíg be nem jelentettem, hogy filmet szeretnék nézni. Tina-sosem fogom megszokni, hogy becenevén szólítsam Sofia anyukáját, Christinát- felajánlotta, hogy használhatjuk megint a házi-mozit, de Benny követelte, hogy legyen rágcsa is a filmhez, mert anélkül nem film a film. Gyorsan elugrottunk egy közeli áruházba, amit Tina elnevezett múzeumnak, mert egyik nap a sok múzeum megtekintése mellett oda is beugrottunk, így az ASDA-múzeumot is útba ejtettük.
Minket, magyarokat nagyon megleptek a viszonylag olcsó árak, ezért szinte mindenféle nassolni valót vettünk: gumicukor, popcorn, ropi, muffin, keksz, csoki, stb.

(#sajatkep #ASDAmuzeumforevör)

Mikor visszaértünk, gyorsan letöltöttük a Star Wars összes részét, és Star Wars-maratont tartottunk. Az utolsó rész előtt ránéztem a telefonom órájára, de nem szóltam semmit. A rész végén Benny füle mellett tapsolva ébresztettem fel, mert szegény elaludt. Este tizenegy körül lehetett, mikor kikapcsoltuk a rendszert és elhagytuk a helyiséget, illetve együtt kitaláltuk, hogy a nappaliban vagy kint az udvaron fogunk aludni ágybetéteken, poénból. Megkérdeztük Tinát, hogy megtehetjük-e, ő pedig beleegyezett, egy feltétellel: nem leszünk útban, illetve ha odakint akarunk aludni, akkor inkább a felfújható matracokat használjuk. Mi persze a kinti alvás mellett döntöttünk. Alig feküdt le Benny, máris elaludt. Én pedig ahelyett, hogy követtem volna a példáját, bementem a házba, és megkerestem Ya Ou-t, hogy a napja felől érdeklődjek. Nem árult el túl sok mindent, azt mondta, inkább kérdezzem Sofiát. Én pedig megígértem neki, hogy másnap megteszem, mert olyan sietős arckifejezést vágott Ya Ou, hogy nem mertem neki ellent mondani. Ezután Szikit szerettem volna megkérdezni, hogy neki hogy telt a napja, merre járt, de nem volt a szobában, úgyhogy másnapra hagytam. Bekopogtam a fürdőszobába, hogy megelőzzem a kínos szituációkat, de senki nem válaszolt, úgyhogy benyitottam. Kicsit nehezen nyílt az ajtó, azt hittem, a szennyes ruhák vagy valami ott van mögötte, ezért erősebben próbáltam meg, de mikor beléptem, azonnal megváltozott minden. A telefonomért nyúltam, miközben a Tinát kerestem a házban fel-alá rohanva, majd Ya Ou-hoz rohantam, aki egy szál alsógatyában csókolózott Sofiával az ágyán. Ezen meglepődtem, és a dupla sokkhatástól kidőltem. Többre nem emlékszem.