5. rész- A "party"

Sziasztok drága olvasóim!
A mai részben Londonban és Budapesten is körülnézhetünk egy kicsit... A mai részben van a búcsúbuli, amit félbeszakít egy hír, és egy levél Magyarországról. Magyarországon a ByTheWay egyre türelmetlenebb, és mikor megtudják a hírt, még jobban izgatottak lesznek...
Remélem, tetszeni fog! Jó olvasást! :)

*Magyarországon*

*Ya Ou szemszöge*

Ma mikor felkeltem nagyon szédültem, ezért elmentem az orvosunkhoz, azt mondta, hogy ma feküdjek, és ne keljek fel, de holnapra ha nem leszek jobban, akkor jöjjek vissza... Hazamentem, felvittem egy kis kaját meg egy üveg kólát, és befeküdtem az ágyamba a laptopommal. Bent volt az, aki írt nekünk... Sandy-nak hívják. Megnéztem a képeit, amíg visszajelölt... Utána meg beszélgettem vele:
Ya Ou: Hi :)
Sandy: Hello
Ya Ou: Please, tell me some things about you! (Légy szíves, mondj nekem pár gondolatot nekem magadról!)
Sandy: Okay. I lived in Hungary, but i had to leave it. I didn't take my son with me and my husband, Peter, 'cause he learnd at the high school and he didn't want to come with us... (Oké. Magyarországon éltem,  de el kellett jönnöm. A férjem és én nem hozhattam magammal a fiamat, mert a középsuliban tanult, és nem is szeretett volna velünk jönni...)
(Hm... Ez érdekes... Az én szüleim pár évvel ezelőtt eltűntek, mikor én középsuliban tanultam... Azóta sem tudok róluk semmit...)
Ya Ou: Really? I'm so sorry it... (Tényleg? Annyira sajnálom...)
Sandy: Oh... It doesn't matter.(Oh... Nem számít.)
Ya Ou: Do you know, who am I?(Tudod, hogy ki vagyok?)
Sandy: No, I don't.(Nem, nem tudom.)
Ya Ou: I am a singer of ByTheWay, and the house, where you will live is ours...(Én a ByTheWay egyik énekese vagyok, és a ház, ahol lakni fogtok, az a mienk...)
Sandy: Really? Oh... My sister loves you...(Tényleg? Oh... A lányom szeret/imád titeket...)
Ya Ou: Oh... Please, you won't say for her that: you will live with us!(Oh... Légyszíves, ne szólj neki arról, hogy: velünk fogtok lakni!)
Sandy: Okay...  :) It will be a suprise... :) (Oké. Ez meglepetés lesz)
Ya Ou: :) When were you born? ( :) Mikor születtél?)
Sandy: Why are you asking this? (Miért kérdezed?)
Ya Ou: Because I can't see my mom and dad... I see them about 2 or 3 years ago... They left me at the high school here, Hungary... And I don't know anything about them...(Mert nem láthatom az anyukámat és az apukámat... Kb. 2-3 éve láttam őket utoljára... És nem tudok róluk semmit...)
Sandy: Oh... It's a very sad story about you...(Oh... Ez egy nagyon szomorú történet rólad...)
Ya Ou: Yes... :( (Igen... :( )
Sandy: Wait a minute, please!.................................................................... Perhaps I...(Várj egy percet!................................................................................ Lehet, hogy én...)
Ya Ou: Yes? You...? (Igen? Te...?)
Sandy:So... I'm... (Szóval... Én vagyok...)
Ya Ou:Yes...? (Igen...?)
Sandy: So... I'm your mum... (Szóval... Én vagyok az anyukád...)
Ya Ou: What? You are my mum????? (Mi? Te vagy az anyám?????)
Sandy:Yes... Is it a problem for you? (Igen... Ez baj neked?)
Ya Ou: No... But it's an other secret... Do you chat with me in Hungarian?(Nem... De ez egy újabb titok... Beszélgetsz velem magyarul?)
Sandy: Igen...
Ya Ou: Mikor jöttök?
Sandy: Holnapra terveztem, csak holnapra még akadt egy kis dolgom,és különben is... Sofia-nak lesz a szülinapja...
Ya Ou: Ki az a Sofia?
Sandy: Ööööööööö............. A lányom... Izé... A húgod...
Ya Ou: Van húgom???

*Sandy szemszöge*

Huhh... Most esett le, hogy Ya Ou a fiam, és szuperül énekel... És... Nem is tud rólunk semmit... És Sofia-ról sem tud... Milyen szörnyű anya vagyok!!!! Magamtól is kiráz a hideg... Most ezt nem közölhetem így Sofia-val... Idő kell neki, amíg feldolgozza... Gyorsan írtam neki egy levelet:

"Kedves kislányom, Sofia!
Szeretném, ha tudnád, hogy ma elmentem itthonról, hogy a barátaiddal tudd ezt feldolgozni...
Van egy bátyád... Magyarországon él... Kiderült, hogy van egy zenekara, akikkel egy házban lakik... Elmentem ruhákat venni magamnak, és más cuccokat... Az egyik barátnőmnél alszok, hogy ne zavarjalak titeket a pizsipartiban... A kaja a hűtőben...

Puszil: Anya, Sandy

U.i.: Csak jövő héten utazunk Magyarországra, hogy én is felfrissítsem a nyelvet, mert pár(2-3) évvel ezelőtt mi is ott laktunk... És te már itt születtél..."

Remélem, nem lesz semmi baj... A barátai vigyáznak rá... :)

*Sofia szemszöge*

Ma délelőtt mikor megjöttek a bulimra a többiek, láttam, hogy anya elmegy... Mikor kilépett az ajtón, annyit tudtam leolvasni a szájáról, hogy "menj be a szobádba!"... A barátaimmal buliztunk, már nagyban benne voltunk, mikor eszembe jutott, hogy van a szobámba valami, ami lehet, hogy jólesik a többieknek... Egy kis jegestea... Az majd talán lehűti őket... :D Mikor felértem a szobámba, egy papír hevert a földön... Felvettem, elolvastam, és a felénél elkezdtem sírni... Anya hazudott nekem!!! Milyen már ez??? Itt bőgtem, mikor valaki kopogott az ajtón... Lassan odamentem az ajtóhoz(, mert tudtam, hogy ha nem válaszolok, akkor benyit...) és kulcsra zártam... Én gonosz lény... :) Szegény Ben... Most itt toporog az ajtóm előtt... Egy ideig csak benyitni próbált(ami nem sikerült, mert bezártam az ajtót), de mikor már csattant az ajtón, kicsit megijedtem... Hátrébb húzódtam, és tovább hallgattam...

- Soffy!!!! Engedj be!!! Na, jó! Akkor hozom a széket, és betöröm az ajtót... A szék lesz a faltörő kosom...- mondta, és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn a székért...

Ekkor gyorsan kikulcsoltam az ajtót, és úgy álltam mögé, hogy hirtelen ki tudjam nyitni... Már hallottam, hogy jön, ezért készenlétben álltam... Mikor hallottam, hogy próbálgatja a székkel, hogy hogy lesz jó, éreztem, mikor lendül meg a székkel együtt, és fut neki teljes erőből az ajtónak... pontosabban a levegőnek, mert én addigra gyorsan kinyitottam az ajtót... :) Szegény... Nem tudott megállni, de a széket eldobta, míg én bezártam az ajtót... Mikor háttal voltam, hallottam egy durva ütközést... Szegénykém nekirohant az ablaknak... Ezen muszáj volt nevetnem... :D Mikor közelebb mentem, láttam, hogy fogja a fejét... Valószínűleg azt ütötte meg...

- Oh... Drágám, jól vagy? - mentem még közelebb az ablakhoz...

- 1. Mióta vagyok a drágád? 2. Igen, jól vagyok...

- Mi??? Én az üvegtől kérdeztem...- majdnem elröhögtem magam a saját poénomon, de utána megszántam szegény Bent, és megkért, hogy segítsem fel... Nem számítottam hátsó szándékra, ezért odanyújtottam a kezem a földön ülő Ben felé... Erre ő? Nem, nem feláll, hanem megragadja a kezem, és leránt maga mellé... :) Ezért szeretem a legjobb barátomat... :) Ekkor meglátta a kezemben a levelet, és a még megmaradt könnyeimet a szememben... És a levélen... Közelharcot vívtunk, azért, hogy megszerezze-e a levelet, vagy se... :) Végül megszerezte, elolvasta, majd mikor végigért rajta, átölelt...

- Majd bemutatsz a bátyádnak?

- Hát... Úgy terveztem, hogy magammal viszlek...-vidultam fel egy kicsit, és én tényleg így is gondoltam...

- Hát... tudod, mivel már nincsenek vizsgák, megyek veled, max. Skype-on leszünk suliban...-mondta, ami nem is hangzik olyan rosszul... :)

- Oké, akkor megkérdezem anyát, hogy velem jöhetsz-e, oké?- ezzel már be is mentem a fürdőmbe telefonálni...