12. rész- A mozi

Sziasztok!

Köszönöm szépen a majdnem 900 oldalmegjelenítést!Tényleg nagyon hálás vagyok nektek! Iratkozzatok fel! Pipáljatok! Kommenteljetek!
Olivér kilépett a ByTheWayből... Ennek ellenére én megpróbálom úgy folytatni a blogot, mintha nem lépett volna ki...

*Ya Ou szemszöge*

- ByTheWay-kukactanács!- mondtam.

- Srácok! én itt maradok, beszélek Sofi-val, ti meg hazamehettek, jó?

- Ezaz! Kaja!!!

- Bence!

- Bocsi...

- Oli!

- Mi van?

- Add ide a deszkádat!

- Miért?

- Gondolod, hogy a legjobb nacimban a földre fogok ülni? Vagy hagyom Sofiát ebben a szép ruhában a földre ülni?!?

- Tessék!

- Kösz. Na, akkor majd találkozunk!- mondtam, és elindultak.- Ja, és... A cuccomat is vigyétek haza, PLEASE!- erre kaptam egy csúnya pillantást.- Köszi?

***

- Sofia!

- Hagyj békén!

- Hoztam deszkát, hogy ráülhess!

- Oké!- el is vette, ráállt, és elindult. 

Én pedig futhattam utána. Kicsit sem néztek hülyének az emberek: egy félmeztelen srác egy deszkás csaj után fut... Hmmm. 

- Sofia! Várj meg! Kérlek!

- Miért? Te is csak azt akarod mondani, hogy milyen szép hangom van, csak hogy ne sérts meg, ugye? Tudom, hogy nincs szép hangom!

- Nem! Nem ezért jöttem!

- Hát miért?- tette le a lábát, hogy meg tudjon állni, és a szemembe tudjon nézni. 

- Azért, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. Már két napja ismerjük egymást, és még nem is beszélgettünk. Pedig tudom, hogy Bencével, Petivel és Olival már beszéltetek! 

- Hey!!! Olival még nem is... És honnan tudod?

- Most árultad el!

- Ooops! És különben is! Szikivel úgy beszélgettünk, hogy még nem is ismertük egymást... személyesen.

- Na! Ülj le! Szerintem rengeteg megbeszélni valónk van, hugi!

Ő leült a deszkára, én pedig vele szembe, a földre. Mindent elmesélt nekem: hogy mindig is félt a repüléstől, hogy milyen osztálytársai voltak, hogy milyen volt Londonban élni, és mindent. Én is meséltem neki: milyen volt itthon kiskoromban, hogy hogy lettünk híresek, miért jelentkeztünk az X-Faktorba, és milyen most az életünk. Észre sem vettük, hogy hogy elszállt az idő. Már fél hét van! 2 perc néma csend után megszólaltam.
- Mit szólnál, ha elmennénk valahova. Mondjuk moziba, vagy egy étterembe, vagy Mekizni?
- A mozi jó lesz. De szerintem előtte menjünk haza, mert neked nincs pólód, én pedig nem szeretném ezt a szép ruhát felvenni mozizni.
- És miért nem?
- Mert nem randizni megyünk! Vagy tévedek?
- Nem, nem tévedsz, de nagyon szép vagy ebben a ruhában...
- Na, jól van! Nem kell nekem, hogy te is belém zúgj!
- Oké, oké. Busz?
- Magángéped nincs?
- Öhhhm... Hadd gondolkozzak... NINCS!
- Jó. Nem is kell, csak vicceltem! :)
Elkaptuk az első buszt, ami arra megy, és sikeresen hazaértünk hétre.
- Sofi! Negyed óra múlva várlak a nappaliban, mert tudom is, hogy mit nézünk! Nyolckor kezdődik!

* Oli szemszöge*

Megvan, megvan, és ez is megvan. Oké. Indulhatok is!
- Szia Oli! Hová mész?- lépett be az ajtón Ya Ou.
- Nem tudom, csak úgy... öhm... sétálni?
- Értem. És akkor minek ennyi cucc?
- Ezt csak a szekrénybe akartam berakni...
- Oké. Te tudod!

*Peter Flooe szemszöge*

Annyira unatkozok, most, hogy vége lett a ByTheWay koncertnek... De van egy jó ötletem! Elmegyek a moziba. Még év elején vállaltam itt diákmunkát, de most "szabadságon" vagyok... Arra gondoltam, hogy unalmamban most visszamehetnék...
- Jó estét, főnök úr!
- Peter! Te meg mit keresel itt?
- Unalmamban idejöttem, dolgozni.
- Jó... De most nem lehetsz a "hang a filmek elején", mert azt már elfoglalták...
- Nem baj... De attól még dolgozhatok valamit, nem?
- De, igen... Egy pillanat, és megnézem, hogy van-e szabad hely!
- Mr. Flets! Én ezt nem bírom tovább egyedül!!!- rontott be a büfés.- Szia, Peter!
- Hali!
- Mit szeretne ezzel mondani nekem, Mr. ...?
- Büfés ember... Mr. Büfés ember... Azt, hogy kéne valaki mellém.
- De ott vagytok hárman a büfében! Mi az, amit nem bírsz egyedül?
- Igen, hárman voltunk... Szabolcs tegnap ment el szabadságra, Lóci meg beteg lett...
- És én erről miért nem tudtam?
- Nem tudom...
- Mindegy. Hagyjuk! Peter! Munkára fel! A büfében fogsz dolgozni!
- Ez az! Ingyen kaja!!!
- Nem... Neked is fizetned kell a popcornért, és a többiért!
- Jó... És a filmért, ha megnézem?
- Azért nem, és oda ülsz, ahova akarsz!
- De jó!!! Köszönöm szépen főnök úr!

*5 perccel később, fél nyolckor*

Nagyon nagy sor áll a büfénél. Mindenki popcorn-t kér, kólával. Miért nem a legolcsóbbat kérik? Nachos, kólával. Vagy a legegészségesebbet: szárított almakarika és frissen facsart narancslé?

***

Már háromnegyed nyolc van, és még mindig jönnek a büféhez... Meddig jönnek még? Én is meg szeretném nézni azt a filmet!!! Könyvben már olvastam... Nem tudtam letenni. Ez a srác nagyon hasonlít valakire... Várjunk csak! Ez Olivér, a ByTheWay-ből! Bár... Ez természetes... Minden ember jár moziba... Vagy nem?
- Szia Oli! Mit szeretnél? Nagy rajongótok vagyok! Bár nincs kedvencem, mert én mindenkit szeretek!
-Öhhmm... Oké. Milyen menük vannak mára?
*Elmondtam a mai menüket(ital+rágcsa)*
- Akkor én a nachos-os menüt szeretném!
- 500 Ft lesz!- mondtam, mikor átnyújtottam a menüt.
- Köszönöm!- fizetett, és elment.
Ekkor újabb meglepetés: Ya Ou és... Sofia?
- Sziasztok! Olivért keresitek? Épp most ment el!
- Nem, nem... Amúgy köszi! Jó tudni, hogy hol csavarog ilyenkor!- mondta Ya Ou.
Gyorsan megbeszélték egymás közt, hogy mit kérnek, majd újra megszólalt Ya Ou:
- Mivel Sofia alma-roppancsos menüt kér, ezét én is, szóval kettőt kérünk!
- Rendben! Mivel ti vagytok a 100. vásárlók, a menüket féláron kapjátok! Így csak 500 Ft lesz!
Mikor kifizették, bementek a 25. terembe, ahol a filmet fogják vetíteni. Ekkor az utolsó vásárló is megérkezett, majd én is megvettem a saját almakarikás menümet, és elfoglaltam a legjobb helyet az egész moziban! A középső(7. vagy 8.) sor, 7. vagy 8. székét, egy 15 soros, 15 szék/soros teremnek. Mindenki erre a filmre jött, mivel most csak egy terem üzemel. Nem vagyunk sokan, de nem is kell. Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, a nővérem figyelmeztetett, hogy a csaj meg fog halni. Végig arra voltam felkészülve... És nem!

*Sofia szemszöge*

* 2 órával később, mikor a filmnek vége lett, és mindenki kisírt szemmel távozik a teremből*

Fuuuu!!! Ez nagyon elgondolkodtató film! Mindenki sírt rajta. Még Ya Ou is! Ezt a filmet, vagy a könyvet mindenkinek meg kell néznie/el kell olvasnia egyszer! Szerintem a film sokkal jobb, mert itt az arcokon is megjelennek olyan érzések, amit egy könyvben nem lehet átadni az olvasónak. Én teljesen értettem a filmet, mert angolul volt. Még a (magyar)feliratot sem kellett elolvasnom, hiszen én is angol vagyok! Végre egy ilyen film! 

Ez hideg, hideg, hideg!

- Neeee!!! A fehér pólóm! Most nézd meg, hogy nézek ki! Nem tudsz figyelni? - mondtam valakinek, akire még nem emeltem fel a tekintetem. Rám öntötte a narancslevét!

- Bocsánat, elnézést, nagyon sajnálom!- mondta a srác. utána pedig felnézett. - Sofia?

- Te meg honnan tudod a nevem, és ki vagy... te. Veled már találkoztam! Ma délután!

- Mi? Sofia! Te ismered ezt a srácot?- kapcsolódott be most már Ya Ou is. 

- Nem... Vagyis... Nem tudom...

- Még nem nagyon ismerjük egymást, de én tudom róla, hogy Sofiának hívják és nagyon jó hangja van! 

- Jó, jó. Ezt én is tudtam! De te ki vagy?- mondta Ya Ou, mintha már rég óta ismerne...

- Én Peter Flooe vagyok, 6 éve költöztünk Magyarországra, szeretek énekelni, bár még demóm nincs, szeretek deszkázni, és már két éve ebben a moziban dolgozok, diákmunkán...