13. rész- Bizalom-játék

Sziasztok!

Bi-bi-bip! Új rész! Bi-bi-bip!

*Benny szemszöge*

Mikor Ya Ou- ék hazaértek, Ya Ou nem szólt semmit, csak megragadta a pólóm, és elkezdett felfelé húzni a lépcsőn. Nem olyan stílusban, hogy "már megint mit csináltál, gyere ki a hóra, ott elrendezzük!", hanem amolyan "most azonnal beszélnem kell valakivel, és te vagy az első, akit megláttam." stílusban.

- Ya Ou! Tegyél le! Most! Uhh... Inkább ne!- néztem le, ahogy beleképzeltem magam az ő szemszögébe: itt elenged, a lépcső közepén. - És most miért is cipelsz?
Egész végig nem szólt hozzám, csak amikor már felértünk a szobába.
- Ülj le!- parancsolt rám. Látszott az arcán, hogy valami "baj" van, ami miatt mérges.
- Oké. És most? Most az jön, hogy elmondod, hogy miről akarsz beszélni, és én még csak a szendvicsemet sem ehettem meg!
- Azt hiszem, Sofi szerelmes.- erre nem tudtam mit mondani.- Egy srác, akivel délelőtt is találkoztunk, ott volt a moziban is.
- Ti voltatok moziban?- erre a kérdésemre csak egy gyilkos pillantást kaptam válaszul.
- Délelőtt az álarcban látta a srác, és most azért ismerte fel, mert délelőtt megmondta a nevét... A film végén pedig- szerintem szándékosan- ráöntötte a narancslevét Sofi pólójára!!!
- Igen, és?
- Mit és? Még nincs vége!- háborodott fel még jobban. - A srác elhívta randizni!
- Tényleg randizni hívta el? Nem csak fagyizni?
- Nem. Azt mondta, hogy "sétálni, meg minden".
- Szerintem várd meg a fejleményeket, nyugodj le! Menj, ússz egyet a házi uszodánkban!
- Miért? Van olyanunk?
- Nincs, ezt csak úgy mondtam, mert most már egyik jó, és közeli uszoda sincs nyitva.
- Ja, értem. Elmegyek, letusolok, hátha az javít a dolgon...

*5 perccel később*

*Kopp-kopp*

- Ki az?

- Csak én vagyok. Megengeded, hogy bemenjek?- kérdeztem Sofia-tól. 

Egy negyed óra múlva be is engedett. 

- Mi tartott ennyi ideig? 

- El kellett bújtatnom... Öhhm... izé... Elraktam a személyes cuccaim. 

- Értem. Beszélnünk kell. 

- Miről?

- Hát... Ya Ou nagyon ki van akadva a pasi-dolgod miatt...

- Erről most inkább nem szeretnék beszélni... Csak ennyit szerettél volna?

- Öhm... igen.

- Jó. Ebben az esetben, a viszont látásra!- nyitotta ki az ajtót.

Egy kicsit furán viselkedett... Vagy csak nekem tűnt úgy?

*Sofia szemszöge*

- Oké. Elment, most már előjöhetsz!- mondtam.

- Tudod, hogy mennyire nem kényelmes az ágyad alatt feküdni?

- Nem... Még nem próbáltam.

- De nem értem... Mi ez a pasi-ügy?

- Ne már, Oli! Ne kezdd te is! 

- Most mi van? Nem lehet kérdezni semmit?

- De, lehet, csak most ne, légyszíves!

- Jó, akkor mentem is, ha ennyire nem számít, amit mondani akartam...

- De! Igen is, számít!

- Oké. Vegyél fel egy olyan ruhát, amiben most kijöhetsz az udvarra, tehát hosszabbat. És hozz magaddal

egy sálat is, vagy kendőt!- mondta. - 5 perc múlva várlak, a hátsó ajtó előtt- belülről.
Így is lett minden. Mikor odaértem, bekötötte a szemem, és elkezdett vezetni. Mindenfelé mentünk, míg végül megállított.
- Most egy nehezebb feladat jön: felfelé kell mászni... Egy létrán.
- Micsoda? Erről nem volt szó!
- Segítek! Itt van a létra, fogd meg, úgy! A lábadat tedd ide, így!- fogta meg először a kezemet, és helyezte a létra egyik fokára, majd az egyik lábamat az alsó lépcsőfokra tette, aztán a másikat pedig fölé.
- Jól van! Nem kell segíteni, tudok egyedül is felfelé mászni!
- Jó, te tudod! Azért jövök mögötted.
Most már éreztem is, hogy magasan vagyok.
- Itt vagy?- kérdeztem.
- Persze. Még két fok a kezeddel, és aztán egy nagy palló lesz, amire ülj fel!- mondta.
Tényleg felmásztunk egy kis "erkélyre", ami fából volt. Még mindig nem tudom, hogy hol vagyunk, de ez már csak jó lehet. Mikor ő is felért, megfogta a kezem, és felhúzott. Azért nem mertem felállni, mert nem tudtam, hogy mekkora ez az "erkély". Aztán megint elkezdett vezetni.
- Innen már csak egyenesen kell menni, és csak arra kell vigyázni, hogy nehogy leess 20 méter magasból.
- Micsoda? Tériszonyom van! Miért nem mondtad, hogy magasra jövünk?
- Te mondtad, hogy bízol bennem!
- Én nem mondtam ilyet!
- Oké. Akkor fogadjunk, hogy rá tudlak venni, hogy kimondd, hogy bízol bennem!
- Úgysem fog sikerülni!
- Oké.
- Hány éves vagy?
- 15. És ez most hogy jön ide?
- Valahogy.
- Hogy hívják a testvéredet?
- Ya Ou Feng.
- Jó. Milyen színű a cipőd?
- Sárga.
- Mondtam én, hogy rá tudlak venni, hogy kimondd azt, hogy sárga!
- De azt akartad velem kimondatni, hogy bízok benned, vagy nem?
- Most tettem meg.
- Basszus! Hogy én miért dőlök be mindig az ilyeneknek!
- Na szóval akkor most már tisztáztuk, hogy bízol bennem. Akkor mehetünk tovább, ugye?
- Továbbra sem bízok benned, de menjünk!- tápászkodtam fel törökülésből, mert ennek a "rövid" párbeszédnek az idejére leültünk.
- Vigyázz, most egy kis fahíd következik, és mivel a levegőben vagyunk, ez a híd lóg.
Mikor átjutottunk a hídon, mondta, hogy álljak meg. Kulcsfordulást és ajtónyikorgást hallottam. Ekkor elkezdett húzni. És csak most vette le a szememről a sálat.
- Wow! Ez egy kis kuckó! Pontosabban faház! Itt minden megvan, ami kell! Teli hűtő, wifi, ágy, polifoam, hálózsák, minden!
- Igen. Ez az én "titkos" helyem.
- És hogy fogod megoldani a visszafele utat, úgy, hogy ne lássam az utat?
- Sehogy. Te bármikor jöhetsz ide, amíg nincs neked is titkos helyed!- ajánlotta fel. Ez kedves. De nem árulhatom el, hogy nekem már van, mert akkor ő is oda szeretne menni. De ha nem árulom el, akkor viszont becsapom. Amit nem szeretnék.
- Bízol bennem?- kérdeztem.
- Teljes mértékben!
- Akkor holnap én viszlek valahova!
- Ez természetes! De egy feltétellel!
- Halljuk!
- Ma este itt alszol!
- És te?
- Én is!
- Bivakolunk?
- Az meg mi?
- Nem tudod?
- Honnan tudnám?
- Én egy évig cserkész voltam, és a táborban nekünk volt a legtisztább a sátrunk, ezért utolsó éjszaka elvittek minket bivakolni. Nagyon jó, egyszer az életben mindenkinek ki kell próbálnia!
- Oké, oké, de mi az?
- Annyi, hogy a szabad ég alatt alszol, egy polifoam-on, egy hálózsákban...
- Áh... Értem!
- Akkor?
- Esetleg sátrat nem akarsz állítani?
- Hahaha! Nagyon vicces!
- Én biztos nem alszok abban a kényelmetlen hálózsákban!

* Fél órával később*

- Jó éjt! Ha látsz hullócsillagot, szólj!- köszöntem el Olivértől, mielőtt beléptem volna a faházba.

- És jó éjt-puszit nem kapok?

- Ha annyira akarsz...- sétáltam hozzá vissza a hídhoz. Leguggoltam.

- Na! Hajolj közelebb!- mondta. 

- Nem. Nekem jó ez így. Te ülj fel! 

- Oké.- mondta, és felült. Közelítettem az arcához, hogy megpusziljam, de ő gyengéden megfogta az államat, és a számra adott "jó éjt-puszit". 

- Ez mi volt?

- Bocsi... 

- De... -végig sem tudtam mondani, mert megint megcsókolt. Mikor befejezte, szó nélkül bementem a faházba, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Olivér csak 2 évvel idősebb nálam, de nekem más tetszik. Peter. Amikor megismertem a ByTheWay-t, az X-Faktor által, Ya Ou volt a kedvencem. Nem is tudom, miért... Ő annyira közel állt hozzám... Most minden Wayer lány megőrült volna, mert biztos, hogy egy csomó Oli-rajongó van. 

*Kopp-kopp*

Tudtam, hogy Oli az, de nem nyitottam ajtót, és nem is válaszoltam. Nem volt semmi mondani valóm neki, és ha neki van, akkor azt majd elmondja reggel. 

* Másnap reggel*

- Te meg...!- mondtam, mikor felkeltem. 

- Upsz...- mondta Oli álmosan.
- Ide figyelj! Ha még egyszer...!- erre egy kicsit megijedt, láttam az arcán. De nem baj, mert ez volt a célom...

Mikor felkeltem, ott feküdt mellettem, az ágyon. Nem történt semmi, csak éjszaka bejött.

- Bocsi, csak villámlott, és megijedtem...

- Egy 17 éves, FIÚ nem ijed meg a villámoktól!

- De, ha egy erdőben van, a szabad ég alatt.

- Jó, hagyjuk. Nem akarok veled összeveszni.- de még mindig volt egy dolog, ami nem hagyott nyugodni.- De mi volt az a tegnapi?

- Pakoljunk, mert esni készül!- próbálta meg terelni a témát, nagyon ügyetlenül, hiszen egy felhő sem volt az égen.

- Ne tereld a témát, légyszíves!

- A légy nem szíves, hanem potrohos!- erre kénytelen voltam nevetni, de ez olyasfajta "kínomban röhögök rajta" típusú volt.

- Na!

- Nem!

- Akkor nem viszlek el ma sehová!

- Elárulom, ha ott leszünk.

- Jó. Mikor most visszaérünk, ahhoz képest negyed óra múlva találkozzunk a játékteremben!

- Miért pont ott?

- Mert! Telefon, óra, és semmi NEM vízálló ne legyen nálad!

- Ugye nem akarsz elvinni az uszodába?

- Dehogy!

- És a tóba sem akarsz belelökni?

- A játékterem ablakából? Jó ötlet!

- A játékteremnek nincs is ablaka!

- Na, okostojás!

*Mikor végre megérkezett a játékterembe*

- Bízol bennem?

- Miért is ne?

- Oké. - ezzel a kijelentéssel bekötöttem a szemét. 

- Itt állj meg! -mondtam.

- Miért? Hisz' még csak pár lépést jöttünk!

- Pont azért!- mondtam, mikor sikerült kinyitnom az ajtót. 

- Gyere! Úgy, erre!

- Hol vagyunk?

- Majd meglátod!- válaszoltam titokzatosan.- Még nem vagyunk ott!- a medence végéhez vezettem, és hogy neki se legyen könnyű dolga, segítettem neki felállni a dobogókőre. - Megérkeztünk, de még ne vedd le a kötést! Most meg foglak lökni, előre, és miközben dőlsz, vedd le a kötést! Ja, és vegyél levegőt, mert egy puha dolog vár téged, hogy beledőlj, és pont arccal fogsz érkezni!

- Oké. 

- 3... 2... 1...- és belelöktem a vízbe. Egy kicsit nevettem rajta, de fél percig tartott csak a nevetésem, mert nem hallottam, mit akar mondani. Levettem a ruhámat, ami alatt a fürdőruhám volt, és beugrottam mellé. 

- Na? Milyen a víz?- kérdeztem. 

- Ne... Nem tuvd... tudok úszf...úszni! - próbált fennmaradni a vízen. 

- Uhh... Bocsi, nem tudtam...- segítettem ki a partra.

- Ezt amúgy miért kaptam? 

- A tegnapiért.

- Milyen tegnapiért?- nézett rám értetlenül.

- Nem tudod?

- Erre gondolsz?- hajolt hozzám közelebb, hogy megcsókoljon, de én időben lemerültem a víz alá. - Ezt most miért csináltad?- erre nem tudtam mit mondani...- Engem mindenki szeret!

- Én is szeretlek, csak nem úgy! Úgy szeretlek, mint Benny-t, és Sziki-t is!

- Hey! Ya Ou-t kihagytad! 

- Igen, mert őt testvérileg is szeretem! 

- Áhh... értem. 

- Eszünk valamit?

- Mire gondolsz? 

- Nem tudom... Olyanra, ami van egy uszoda büféjében...- kezdtem el rohanni felfelé a lépcsőn, ami a büfébe vezet, hogy hamarabb odaérjek, mint Olivér. Sikerült. - Mit parancsol?- játszottam el a büfést.

- Téged... Öhm.. izé. Egy hamburgert.- oké... Ez fura volt. A fiúk mindig ilyenek, ha szerelmesek? Éppen beletenyerelt egy tál ketchup-ba, de én nem akartam neki szólni... Majd ha megkapja a rendelését. 

- Egy pillanat, és hozom.

Mikor elkészült, kivittem neki az asztalhoz, ahova leült, a sajátommal együtt. 

- Inni kérsz valamit?

- Igen, egy kólát, ha lehet. 

- Mindent lehet!

- Oké.

5 perc múlva kivittem a kóláját, és hoztam magamnak egy shake-et is. Ezért adott egy puszit. 

- Ezt most miért?

- Azt mondtad, mindent lehet...

- Ahh... Akkor úgy mondom, hogy mindenféle ital közül lehet választani.

Elbeszélgettünk, amíg megettük a hamburgert. 

- Indulhatunk?

- Persze! De tisztázzunk valamit előtte!

- Halljam!- mondta, mint akit érdekel a dolog. 

- Nekem nem tetszel sem te, sem Sziki, sem Benny. Sziki azért nem, mert túl idős hozzám, Benny azért nem, mert... mert nem, te pedig, mert túl rámenős vagy!

- Hűha! Jól kifejtetted a véleményed! Akkor már tudom, ki tetszik!

- Igen? És ki?

- Ya Ou!

- Hülye! Ő a fél-tesóm!

- De nem a vér szerinti!- ezen egy kicsit elgondolkoztam, de nem jutottam semmire. 

- Gyerünk!- mondtam, és lementünk a medencéhez. 

- Ez a mi kis titkos uszodánk, szóval, ha ide szeretnénk jönni, csak mi ketten, akkor szólj be a szobámba, hogy a játékteremben vársz, és jövök én is. Mert egyedül nem fogsz ide jutni, mert nem mutatom meg az útvonalat! 

- De amikor megyünk vissza, látni fogom, nem? 

- Nem, mert bekötöm a szemed!

- Felőlem!- mondta flegmán.

- Na, ezért sem tetszel. Ha megváltoznál, lehet, hogy tetszenél... 

- Hogyhogy megváltoznék?- kérdezte, miközben bekötöttem a szemét. 

- Arra már neked kell rájönnöd! - adtam meg a megfelelő választ, miközben megforgattam, hogy az irányt se tudja, hogy merre megyünk... (Az uszodán belül legalább 6 ajtó volt...) Mikor kivezettem, még körbevezettem a felső szinten (bekötött szemmel), hogy azt higgye, még sem olyan rövid az út, mint amilyenre emlékszik, és visszavittem a játékterembe. 

- Na, milyen volt?

- Szörnyű! Majdnem megöltél! 

- Bocs... Nem tudtam, hogy nem tudsz úszni...

- Nem tudtam, nem tudtam... Én is arra fognám!

- Hahaha... Olyan vicces vagy!- teszteltem a műnevetésem. 

- Te is!- lökött meg, ez által kiestem az ajtón, ahol Ya Ou-ba botlottam.